A MJASZISCSEV M–4 SUGÁRHAJTÁSÚ BOMBÁZÓ FEJLESZTÉSE:

A volt Szovjetunió első gázturbinás stratégiai bombázó repülőgépét még a hidegháború alatt, az 1950-es évek elején tervezték a Mjasziscsev tervező-intézetben. (tovább…)

A Tu-14 (NATO KÓDJA: BOSUN) FEJLESZTÉSE:

A Tupoljev-tervezőiroda (OKB–156) a II. világháborút követően kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy tervezzenek egy könnyű kategóriába tartozó sugárhajtású bombázó gépet. A szovjetek első, immár nem légcsavaros ősöktől származó sugárhajtású bombázó repülőgépének tervezése 1947 januárjában kezdődött, eredetileg „73-as típus” néven. (tovább…)

A TUPOLJEV Tu-12 FEJLESZTÉSE:

A Tupoljev Tu–12, vagy más néven 77-es gyártmány az első sugárhajtású bombázó repülőgép, amelyet hadrendbe is állított a Szovjet Légierő. A Tupoljev-tervezőiroda által az 1940-es évek végére kifejlesztett közepes hatótávolságú típus, mely a sikeresnek mondható Tu–2-es bombázón alapuló kísérleti sugárhajtású bombázó repülőgép-család utolsó tagja volt. (tovább…)

A JERMOLAJEV Jer-2 FEJLESZTÉSÉNEK TÖRTÉNETE:

Sztálin még a II. világháború kitörése előtt adott utasítást egy nagy hatótávolságú bombázó repülőgép kifejlesztésére. Az utasításnak megfelelően, az új gép tervezési munkálatai 1938-ban kezdődtek el a Vlagyimir Jermolajev irányítása alatt álló OKB–240 tervezőirodában. A kezdeti időszakban még DB–240 típusjelzést viselő bombázót a Robert Bartini által 1937-ben tervezett Sztal–7 utasszállító repülőgép továbbfejlesztésével alakították ki. (tovább…)

AZ F6U “Pirate” (KALÓZ) FEJLESZTÉSE:

Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének Repülésügyi hivatala (BuAer) 1944. szeptember 5-én írt ki pályázatot egy együléses, repülőgép-hordozókra szánt vadászrepülőgép típusra. (tovább…)

A JAKOVLEV Jak-17 MŰSZAKI JELLEMZŐI:

A repülőgép teljesen fémépítésű és középszárnyas elrendezésű. Aerodinamikai kialakítását tekintve a második világháború klasszikus vadászrepülőgépeit követte. A géptörzs acélból készült, hegesztett rácsszerkezet, dural borítással. A Jak–17 szárnyvégeire üzemanyag-póttartályokat lehetett rögzíteni (a Jak–17UTI-nél erre nem volt lehetőség). (tovább…)

A JAKOVLEV Jak-17 ALKALMAZÁSA:

A Jak-17-est a sorozatgyártás beindulása után rögtön, hadrendbe állították a volt Szovjetunióban és néhány vele szövetséges ország légierejében. Viszonylag rövid ideig, mintegy fél évtizedig maradt szolgálatban, hiszen csak átmeneti típusnak szánták a sugárhajtású korszak küszöbén. (tovább…)

A JAKOVLEV Jak-17 VADÁSZ FEJLESZTÉSE:

A Jakovlev-tervezőirodában (OKB–115) Jak–17-es jelzést kapott gép NATO-kódja: “Feather” (jelentése: madár toll) az 1940-es évek második felében a Jak–15 bázisán és annak leváltására kifejlesztett sugárhajtású vadászrepülőgép. (tovább…)

A TUPOLJEV Tu-110 SORSA:

Még mindössze csak három példányt építettek meg a típusból Kazanyban, amikor a programot felülvizsgálták és döntés született a felfüggesztéséről. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a várt külföldi érdeklődés mellett a megrendelések mégis elmaradtak. (tovább…)

A Tupoljev Tu–110 (NATO-kódja: Coocer) tulajdonképpen a korábbi kéthajtóműves Tu–104-es, négy darab sugárhajtóművel bővített, továbbfejlesztett változata. Mindössze csak egy tesztelésre szánt gép és három sorozatgyártású példány épült meg a típusból. (tovább…)