Talán kevesen hallottak róla, de a holland Fokker repülőgépgyár is készített a német Messerschmitt Bf-110 és az angol De Havilland “Mosquito” típusokhoz mérhető nehéz, kétmotoros vadászrepülőgépet. Ez a repülőgéptípus a keresztségben a Fokker G.I nevet kapta.

A típus ugyan gyártásba került még a második világháború kitörése előtt, de a harcokba túl későn kapcsolódott csak be, amikor Hollandia sorsa már eldőlt. A szolgálatba állított néhány repülőgéppel még sikerült pár légigyőzelmet kiharcolni, de azután kivonták a hadrendből. Az épségben megmaradt példányokat gyakorló repülőgépként sorozták be a német Luftwaffe állományába.

A FOKKER G.I FEJLESZTÉSE:

A Fokker G.I-et 1936-ban kezdte tervezni a Fokker főmérnöke, Dr. Schatzki a gyár magán kezdeményezéséből. A repülőgépnek a “jachtkruiser”, nehéz vadászrepülőgép vagy légi cirkáló szerepet szánták, mely képes kivívni az ellenség fölötti légi fölényt és bombázóként is bevethető. Ez a feladat a maga idejében fontos szerepet játszott be Giulio Douhetnek a légierőről megfogalmazott elméletének megfelelően. A Fokker G.I kétmotoros, kettős törzs kialakítású repülőgép lett, melynek központi gondolájában foglalt helyet a két vagy háromtagú személyzet: a pilóta, rádiós-navigátor-faroklövész vagy egy bombázó. Fegyverzetét egy 23 mm-es “Madsen” ikergépágyú és két 7,9 mm-es géppuska (később nyolc géppuska) alkotta a gép orrában, illetve a hátsó lőállásban.

A Fokker G.I fő feladata mellett a földi célpontok elleni támadásra is alkalmas volt, így használhatták könnyű bombázóként is: egy 400 kg-os vagy két 200 kg-os illetve 10 darab 26 kg -os bombával lehetett a gépet felszerelni. Hihetetlennek hangzik, de a tervezés és az első prototípus legyártása csak hét hónapot vett igénybe. Az 1936. évi párizsi légi bemutatón a típus megjelenése még első felszállása előtt komoly feltűnést keltett. A kiállításon a repülőgép a szürke-sárga színekben, a spanyol köztársaság felségjelével jelent meg, mivel ez volt az első export megrendelés.

A FOKKER G.I KIALAKÍTÁSA:

Mint minden Fokker repülőgép akkoriban, ez is vegyes szerkezettel készült: a központi gondola eleje és a farokszerkezetet tartó kettős törzs hegesztett keret köré épült fel és alumínium lemezzel lett burkolva. A gondola hátsó része és a szárny rétegelt lemezzel borított faszerkezet volt. Ugyanezt a technikát alkalmazták a Fokker sikeres utasszállító repülőgépein is. 485 kW (650 LE) teljesítményű Hispano-Suiza 14AB-02/03 motorokkal hajtott G.I prototípus 1937. március 16-én szállt fel először Karel Toman-Mares vezetésével az eindhoveni repülőtérről. A további próbarepülések többségét Emil Meinecke hajtotta végre. Az új gép első repülése hibátlanul sikerült, de egy későbbi próbarepülés alkalmával felrobbant a motor feltöltő kompresszora, ami csaknem a repülőgép megsemmisüléséhez vezetett. Az esemény után azonnal lecserélték a Hispano-Suiza motorokat, a 559 kW (750 LE) teljesítményt nyújtó Pratt & Whitney SB4-G “Twin Wasp Junior” csillagmotorokra.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia

A Fokker D.XXI sokkal hosszabb ideig repült a Finn Légierő kötelékében, mely hadrendbe állított számos licencben épült vadászgépet is a téli háború előtt.

A szovjet légierő eleinte használt repülőgépeivel szemben a Fokker egyenrangúnak mutatkozott erős felépítésével, csillagmotorjával és a merev futóművével tökéletesen megfelelt a kemény finnországi követelményeknek. Később, az újabb szovjet típusokkal szemben, a Fokker D.XXI már túlságosan kis teljesítményűnek és gyenge fegyverzetűnek mutatkozott (csak négy 7.92 mm-es géppuskája volt), ezeknek már nem volt egyenrangú ellenfele. Tervezték, hogy a Fokkereket két 20 mm-es ágyúval fegyverzik fel, de ezt végül elvetették, mindössze egyetlen gépet alakítottak át így. Egy másiknál a futóművet cserélték ki behúzhatóra, de mivel ez a változtatás alig növelte meg a gép teljesítményét, nem folytattak sorozatgyártást.

A háború későbbi éveiben 1941-1944 között a Finn Állami Repülőgépgyár (Valtion Lentokonetehdas, VL) még legyártott mintegy 50 Fokker D.XXI-est svéd gyártmányú Pratt & Whitney R-1535 “Twin Wasp Junior” motorral, mivel a Bristol “Mercury” szállítása megszakadt. Ezt a géptípust fel lehet ismerni a pilótafülke burkolatának áramvonalasabb kiképzéséről és arról, hogy több ablakkal rendelkezett, mint a korábbi változatok.

Megjegyzendő, hogy néhány finn pilóta vadászrepülő ásszá lett a Fokker D.XXI-est repülve, a legkiválóbb közülük Jorma Sarvanto, aki 17 légi győzelméből számosat a Fokkerével vívott ki. Több más ász legalább egy győzelmet a Fokkerrel aratott. A legtöbb légi győzelmet, szám szerint tízet az FK-110 géppel aratták, ez a gép túlélte a háborút és a Finnországi Központi Aviatikai Múzeumban lett kiállítva.

A FOKKER D.XXI VÁLTOZATAI:

D.XXI-1: Az első sorozat repülőgép, melyet Dániának szállítottak. Két példány épült belőle.
D.XXI-2: 36 példányt szállítottak az RNLAF számára. Összesen 53 darabot gyártottak le.
D.XXI-3: Finnországban licenc alatt gyártott D.XXI-2s. Összesen 38 darab készült.
D.XXI-4: Javított D.XXI-3,hajtómű: 825 LE-s (615 kW) R-1535-SB4C-G “Twin Wasp Junior” motor. Összesen 50 darab készült.
D.XXI-5: Javított D.XXI-4, hajtómű: 920 LE-s (686 kW) Bristol “Pegasus” csillagmotor. Összesen 5 darab készült.
Project 150: Tervezett verzió Bristol “Hercules” csillagmotorral. Egyetlenegy sem készült.
Project 151: Tervezett verzió Rolls-Royce “Merlin” motorral. Egyetlenegy sem készült.
Project 152: Tervezett verzió Daimler-Benz DB.600H motorral. Egyetlenegy sem készült.

A FOKKER D.XXI ÜZEMELTETŐI:

Dánia: (vásárolt 7 gépet és 15-öt gyártott licenc alapján)
Finnország: (7 gépet vásárolt, 90 darabot licenc alapján gyártott)
Németország: (a Luftwaffe ismeretlen számú holland repülőgépet használt)
Hollandia: (a Királyi Holland Légierő 36 vadászgépet üzemeltetett)
Spanyol köztársaság: (Spanyol Köztársasági Légierő)

A FOKKER D.XXI FŐBB ADATAI:

Személyzet: 1 fő
Hossz: 8,2 m
Fesztáv: 11,0 m
Magasság: 2,95 m
Üres tömeg: 1594 kg
Legnagyobb felszálló tömeg: 1970 kg
Motor: Bristol “Mercury VIII” léghűtéses, 9-hengeres csillagmotor
Teljesítmény: 618,76 kW (830 LE)
Legnagyobb sebesség: 460 km/h
Utazósebesség: 429 km/h
Soha nem elért tervezett sebesség: 700 km/h
Hatótáv: 930 km
Csúcsmagasság: 11 500 m
Emelkedési sebesség: 6000 m 7 min 30 sec
Fegyverzet: 4 × 7,92 mm FN Browning M36 géppuska

Forrás: wikipedia

A méltán híres holland Fokker repülőgépgyár 1935-ben tervezte ezt a kevésbé ismert, de annál nagyobb érdemeket szerzett D.XXI jelzést kapott vadászrepülőgépet.

A légijárművet a Királyi Holland Kelet-Indiai Hadsereg Légiereje (Militaire Luchtvaart van het Koninklijk Nederlands-Indisch Leger, ML-KNIL) részére építette a gyár. A tervezés célja, egy kis méretű, olcsó, de erős repülőgép, melynek teljesítménye kielégítette a korabeli követelményeket.

A típus felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a második világháború elején a Királyi Holland Légierő és a Finn Légierő kötelékében. Néhány példánya épült a spanyol polgárháború alatt a Carmoli gyárban is, amíg ez a nacionalisták kezére nem került.

A FOKKER D.XXI KIALAKÍTÁSA:

A Fokker D.XXI hagyományos alsószárnyas monoplán volt acélcső szerkezetű törzzsel, melyet részben vászonnal burkoltak. A Fokker tervezési hagyományait követve a gép szárnya fából készült és burkolt mereven rögzített futóművel épült. A repülőgép mozgatásáról egy Bristol “Mercury” léghűtéses csillagmotor gondoskodott, amely egy háromágú légcsavart hajtott. Amikor 1938-ban a típus első példányai a Holland Hadsereg Légi Csoportjához kerültek, ez hatalmas előrelépést jelentett az elavult, nyitott pilótafülkés kétfedelű vadászgépekhez képest. Az új Fokker D.XXI igen erős szerkezetű repülőgépnek bizonyult, zuhanórepülésben alkalmas volt akár a 700 km/h sebesség elérésére is.

A FOKKER D.XXI ALKALMAZÁSA:

1936-ban néhány Fokker D.XXI vadászgépet a Spanyol Köztársaság bevetett a polgárháborúban. Az ML-KNIL ugyan törölte megrendelését, de a Holland Királyi Légiflotta benyújtotta igényét 36 darab vadászgépre, ezt a gyár időben teljesített ahhoz, hogy a gépek még részt vegyenek a Luftwaffe ellen 1940 májusában Hollandiáért folytatott légiharcokban.

Ugyan a gép sokkal lassúbb és fegyverzete is gyengébb volt mint a német Bf 109-é, nagy meglepetésre közelharcban igen eredményesnek bizonyult fordulékonysága miatt. Ugyancsak egyike volt azon kevés vadászgépeknek, melyek követni tudták a Stuka bombázókat zuhanás közben. Sajnos a Luftwaffe számbeli fölénye a Luchtvaartafdeelingal szemben a legtöbb holland Fokker D.XXI megsemmisítését eredményezte a harcok során. Az a néhány gép ami épségben megmaradt a németek hadizsákmánya lett. Sajnos ezeknek a sorsa a harcok befejezése után ismeretlen.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia

A JAKOVLEV JAK-25 FEJLESZTÉSE:

A Jakovlev Jak–25-ös egy nagyobb szériát megélt változata, a Jak–25RV nagy-magassági felderítő repülőgép, (NATO kódneve Mandrake) amely 1959-ben készült el.

A legszembetűnőbb eltérés az elődhöz képest, hogy a repülőgép teljesen új tervezésű, 23,4 m fesztávú egyenes szárnyat kapott (majdnem kétszer olyan széles volt, mint a Jak–25M vadász változat szárnya). Fényképezőgéppel és érzékelőkkel egészítették ki a repülőgép berendezéseit. Néhány példányába még egy gépágyút is beépítettek.

A szárny kis felületi terhelése ellenére a “Mandrake” nagy magasságban alulmúlta a várakozásokat, mivel a rendszeresített sugárhajtóművekkel az oxigénben ritka légkörben gondok adódtak. A gépen erős vibráció lépett fel és a primitív felszerelés miatt, ez a személyzet munkájára negatív hatást gyakorolt. A szovjet légierő mégis 1974-ig hadrendben tartotta a Jak-25RV felderítő változatát. Néhány példánya (jelölésük Jak–25RRV), melyeket radioaktív szennyezések észlelésére speciális érzékelőkkel szereltek fel, egészen az 1970-es évek végéig szolgálatban maradtak. 1971-ben ugyan ki akartak fejleszteni belőle egy magassági elfogó vadászgépet (Jak-25PA), de ez a törekvést különböző okok miatt nem koronázta siker.

1961-ben a “Mandrake” személyzet nélküli könnyített változatából gyártottak egy sorozatot, amit légi-lövészeteknél céltárgynak használtak. A Jak–25RV-I ugyan szintén céltárgynak készült, azonban ezt már pilóta vezette és a fegyverzet használata nélküli vadászgép gyakorlatokhoz alkalmazták. A Jak–25RV-II céltárgy távvezérléssel volt irányítható.

A szaratovi gyárban 483 darab gép készült, ebből 406 példány a Jak–25M változat volt és 10 darab Jak–25R felderítő repülőgép. Ezen kívül még 155 példányban Jak–25RV magassági-felderítő változatú repülőgépet gyártottak le.

Megemlítendő még, hogy épült egy bombázó változat is Jak-26-os típusjelzéssel, de mindössze csak 9 példányt építettek meg belőle.

A JAKOVLEV JAK-25 FŐBB ADATAI:

Személyzet: 2 fő
Hossz: 15,67 m
Fesztáv: 10,94 m
Magasság: 4,4 m
Szárnyfelület: 28,94 m²
Üres tömeg: 5675 kg
Teljes tömeg: 8675 kg
Legnagyobb felszálló tömeg: 9450 kg
Sugárhajtómű: 2 db Mikulin AM-5 (RD-5A)
Tolóerő: 23 kN
Legnagyobb sebesség: 1090 km/h
Hatótáv külső üzemanyag tankkal: 2700 km
Szolgálat csúcsmagasság: 15 200 m
Emelkedési sebesség: 30 m/s
Felületi terhelés: 327 kg/m²
Tolóerő/súly aránya: 0,53
Fegyverzet: 2×37 mm Nudelman NL-37 gépágyú (50 lőszer/gépágyú)

(Vége!)

Forrás: wikipedia