Orville Wright

A benzinmotor feltalálását követően, szinte azonnal kísérletek irányultak, annak repülőszerkezetekben való felhasználására. 1897-ben épített először benzinmotort repülőgépébe, az amerikai A. M. Herring, ám ennek a szerkezetnek még nem sikerült levegőbe emelkednie. A sikerre még pár évet várni kellett…

Wilbur Wright

A motoros repülés kezdetét, egy zseniális amerikai testvér párhoz kötik. A Wright fivérek, Orville Wright (1871. augusztus 19. – 1948. január 30.) és Wilbur Wright (1867. április 16. – 1912. május 30.) Ők voltak azok akiknek nevét az első, már a gyakorlatban is működő repülőgép megtervezésével és megépítésével kapcsolatban, és az első irányítható, motorral hajtott, levegőnél nehezebb eszközzel való repülés kapcsán megismerhettük, sok más repülési mérföldkő mellett. Ennek ellenére a kezdetektől egészen napjainkig vitatják néhányan, hogy valóban ők építették volna az első repülőgépet.

A WRIGHT FIVÉREK PÁLYAFUTÁSA:

Wilbur Wright 1867-ben született az Indiana állambeli Millville-ben, Orville pedig 1871-ben Daytonban, Ohióban. Mindketten főiskolára jártak, de nem szereztek diplomát.

A Wright fivérek Daytonban, Ohióban nőttek fel. Kezdetben kerékpárjavítással, majd -tervezéssel és -gyártással foglalkozó céget alapítottak 1892-ben. Bevételüket a repülés iránti érdeklődésükre és szenvedélyükre költötték. Sir George Cayley, Octave Chanute, Otto Lilienthal és Samuel Pierpont Langley munkája alapján 1899-ben kezdtek el repülő szerkezetekkel kísérletezni. A fivérek a repülés technikájának továbbfejlesztése során a hajtóerő növelése helyett nagy hangsúlyt helyeztek az irányíthatóságra. Kifejlesztették a háromtengelyű irányítást, és meghatározták a repülőgépek kormányozhatóságának alapelveit, melyeket még napjainkban is használunk.

A Wright testvérek eleinte a korabeli repülési irodalomra alapozták munkájukat, többek között Lilienthal táblázataira. Azonban rájöttek, hogy a Smeaton-együttható (egy változó a felhajtóerő és a légellenállás képletében) hibás, és egy szélcsatorna építésébe fogtak alkalmazottjuk, Charlie Taylor segítségével. Szinte hihetetlen, de több mint kétszáz szárnyalakot teszteltek, hogy végül létrehozzák saját táblázatukat, amely a légnyomás és a szárny formája közötti összefüggést írja le. Korábbi munkájuk során szerzett tapasztalatuk a kerékpárokkal, kerékpármotorokkal és a kerékpárok egyensúlyával kapcsolatban elengedhetetlen volt repülőgépük megalkotásához.

Kutatásaik során a Wright fivérek mindig együtt dolgoztak, a repülőgép fejlesztésében elért érdemeiket nem lehet különválasztani.

A Wright fivérek kutatásának fő irányát nem egyszerűen a felható- és hajtóerő, hanem a repülőgép irányíthatósága jelentette, ami tartós repülést tett lehetővé. Első siklórepülőjük irányítását (1899 elején) egy bonyolult rendszerrel látták el, amit “szárny hajlításnak” hívtak. Ha az egyik szárnyat valamelyik irányba elhajlították, több felhajtóerő keletkezett, a repülőgép emelkedni kezdett. A cél az volt, hogy irányítani tudják a szárnyak elhajlását, mert ez könnyebbé tehette a repülést. Első vitorlázógépeiken az első és hátsó pozíciók – amelyek a repülőt tartották – nem voltak rögzítve. A hajlítást a szárnyakon végigfutó zsinór szabályozta, amelyeket a pilóta egy bottal mozgatott ahhoz, hogy balra vagy jobbra forduljon.

(Folytatjuk)

Forrás: wikipedia