Az 500. cikkünk olvasásához, ahogy eddig is, kellemes időtöltést kíván az aerofriends.hu csapata!

A TESZTPÉLDÁNY ELKÉSZÍTÉSE:

Ugyan Németországban már nem voltak éppen ideálisnak nevezhetőek a körülmények a háború alakulása miatt, de mégis hozzáfogtak a prototípus elkészítéséhez.

Ezzel párhuzamosan elvégezték a számításba vehető alkatrész-alapanyagok kiválasztását. Ezeknek az ismeretében statisztikai számításokat végeztek a gyártás alapanyagigényének megállapításához: úgy mint a szárnyak, törzs, futómű és avionika. Mind a 35, mind a 45 fokos állású szárnyilazását szándékukban állt kipróbálni, majd ezután Kezdetét vette a V1 jelzést kapott prototípus gyártása. Az új gép első repülést 1945 júniusára tervezték a Messerschmitt bajorországi Oberammergau-i komplexumában.

A P.1101 V1 jelzésű tesztgép dúralumínium törzset kapott, valamint megtartották az Me-262 vezérsíkját. Ahogy korábban is tervezték, a szárny 30, 40, és 45 fokban állítható lett, megnyitva ezzel a variaszárnyú repülőgépek tervezése és kifejlesztése felé vezető rögös utat. A futómű a törzsbe húzódott vissza, és a pilótafülke lekerekített formatervet kapott. Ezzel a kabintető kialakítással jobb körkörös kilátás nyílt annál, mint amit az eredeti követelménylista előírt. A prototípusba Jumo 004B gázturbinás sugárhajtóművet szántak, amely szükség esetén könnyen helyettesíthető volt a sokkal erősebb He S 011 hajtóművel. A repülőgépet erősen páncélozták és korát megelőzve, forradalmi újításként túlnyomásos pilótafülkét kapott .

A REPÜLŐGÉP HÁBORÚ UTÁNI SORSA:

Az amerikai gyalogos egységek 1945 április 29-én fedezték fel az Oberammergau-i komplexumot. Ekkorra a Messerschmitt Me P.110 V1-es prototípusa hozzávetőlegesen 80%-os készültségi fokon állt. A gépet, ami eredetileg a közeli alagútban volt elrejtve rekvirálták és az összes hozzátartozó dokumentummal együtt elkobozták. A Messerschmitt vezetőmérnöke Woldemar Voight valamint Robert J. Woods a Bell Aircraft-tól azért lobbizott, hogy a P.1101 V1 1945 júniusáig készüljön el, de ez meghiúsult néhány lényeges dokumentum elpusztulása miatt.

A befejezetlen tesztgépet végül átszállították a Bell Aircraft Művekbe Buffalo, New York-ba 1948-ban. Sajnálatos módon, szállításkor a repülőgép összetört. A törött Me P.1101 V1 repülőgép még ép alkatrészeinek egy részét a Bell felhasználta a Bell X-5 repülőgép-prototípus építésekor és annak alapjául szolgált. Ez lett az első repülőgép, melynek a szárnynyilazása már nem csak a földön, de repülés közben is változtatható volt, és külsőre lényegében megegyezett a Messerschmitt P.1101 V1-gyel (már csak a felhasznált alkatrészek miatt is). Az 1950-es években a P.1101 maradványait szétszerelték.

FŐBB ADATAI:

Személyzet: 1 fő
Hossz: 9.1 m
Fesztáv: 8.2 m
Magasság: 2.8 m
Szárny felület: 15.9 m²
Üres tömeg: 2,594 kg
Üzemkész tömeg: 4,064 kg
Maximális felszálló tömeg: 4,500 kg
Hajtómű: 1 × Heinkel He S 011A gázturbinás sugárhajtómű, 1,300 kg tolóerővel.
Tüzelőanyag kapacitás : kb. 370 gallon
Maximális sebesség: 980 km/h (Mach 0.8) 7,000 méteren
Utazó sebesség: 985 km/h (616 mph) 7,000 méteren
Hatótáv: 1,500 km
Szolgálati csúcsmagasság: 12,000 m
Emelkedő képesség: 22.2 m/s
Tervezett fegyverzet: 2 vagy 4 × 30 mm MK 108 gépágyú és 4 × X-4 levegő-levegő légiharc rakéták

VÉGE!

Forrás: wikipedia