A SUGÁRHAJTÓMŰ FEJLESZTÉSE:

Frank Whittle már a pilótaiskolán beadott diplomatervében értekezett a nagy magasságú és nagy-sebességű (800 km/h) repülés, technikai megvalósításának lehetőségeiről.

Tanulmányában megállapította, hogy a hagyományos dugattyús motorral hajtott légcsavar egy bizonyos repülési sebességen túl, már nem képes kellő tolóerőt illetve vonóerőt biztosítani, ezért azt a javaslatot tette és számításaival ezt alá is támasztotta, hogy a dugattyús motor egy kompresszort hajtson, ezután egy égéskamrába vezetve a sűrített levegőt, tüzelőanyagot porlasszanak hozzá, mely meggyulladva elég és nagy-sebességű forró gázokat áramoltatva hátrafelé, a repülőgépet előre hajtja. Ez az elv ugyan már nem volt teljesen új, azonban a további számítások bebizonyították, hogy az ilyen hajtómű súlya semmivel sem lenne alacsonyabb a hagyományos dugattyús hajtóműnél. Ez felvetette a gondolatot, hogy a motort helyettesíteni lehetne a turbófeltöltőknél már bevált gázturbinával, és az energia megmaradt része hajtaná előre a repülőgépet.

1930-ban szabadalmat nyert Whittle sugárhajtóműve, amely a ma is használt elemekből épült fel: kompresszor sűríti a levegőt, melybe az égéskamrában tüzelőanyagot fecskendeznek, ez meggyulladva expandálja az égéstermékeket. A kilépő nagy-sebességű gáz előbb egy gázturbinán (kompresszorturbinán) halad keresztül, ami a kompresszort hajtja, majd nagy sebességgel távozva, reakcióerejénél fogva előrehajtja a repülőgépet.

Whittle nem kapott támogatást kutatásához, ezért 1935-ben nem tudta befizetni a szabadalmi díjat, és mivel a katonai hatóságok sem tanúsítottak iránta különösebb érdeklődést, a szabadalma mindenki számára hozzáférhetővé vált. Közben Whittle, felettesei idegeit tette próbára veszélyes földközeli repüléseivel, melyek során többször is balesetet szenvedett. Ennek dacára, kiváló repülővezetői képességeit elismerve, vízi-repülőgépek berepülésével bízták meg.

1936-ban a Légügyi Minisztérium engedélyével, volt pilótatársával és egy másik volt RAF pilótával megalapította a “Power Jet” Ltd.-t és maga látott hozzá a sugárhajtómű gyakorlati kivitelezéséhez, Lutterworthban a “British Thomson-Houston” cég technikai segítségével. Üzlettársai 50 000 font tőkét hajtottak fel egy beruházási banktól annak fejében, hogy a találmányból befolyt bevétel feléről lemond Whittle.

Az első kísérleti hajtómű (Whittle Unit: WU) tervrajzai még ebben az évben elkészültek, majd 1937. április 12-én lezajlott az első üzemi próba is. Közben Whittle a Cambridge-i egyetemen folytatott tanulmányai befejezésén is szorgoskodott és természetesen a légierőnél is voltak könnyített feladatai.

A Légügyi Minisztériummal folytatott tárgyalásai arról tanúskodnak, hogy a hivatalos szervek már felfigyeltek a munkálatokra, de annyira azért még nem, hogy anyagilag is támogatták volna. Mindössze annyit sikerült kiharcolnia Whittle-nek, hogy a teljes munkaidejét a sugárhajtómű fejlesztésével tölthesse. 1938-ban a minisztérium végül aláírta az első szerződést az anyagi támogatásról. A tesztek eredményei alapján Whittle a “WU”-t átépíti, de ez a további kísérletek során május 6-án meghibásodik. A “WU” hajtóművet másodszor is újjáépítik, majd október 3-án újra üzembe is helyezik.

( Folytatjuk! )

Forrás: wikipedia