A KATONAI REPÜLÉS KEZDETE A MONARCHIÁBAN:

A XX. század elején az egyre jobban térthódító repülés, hamarosan foglalkoztatni kezdte a katonai vezérkarokat is. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetése, még időben felismerte a repülőgépek katonai alkalmazásának lehetőségét és szükségességét.

Időnként már kísérleti repülőeszközöket is felhasználtak hadi célokra /felderítés, légi fényképezés, tűzérségi tűz helyesbítése, pontosítása, stb./ A bevetések után kiértékelték a repülőgépekkel nyert tapasztalatokat.

Az 1910-es évtized elején Bécs környékén felállították az első repülő tisztképző iskolát és ezzel egyidőben megkezdték a repülőszertár és a repülő kísérletező üzem létrehozását is. Ezen eseményekben a magyarok is aktív részt vállaltak.

1911-től kezdődően, már a repülők is bekapcsolódtak az évenként megrendezett császári és királyi hadgyakorlatokba. Főleg a felderítésben jeleskedtek az aviátorok. 1912-1913-tól fokozatosan kezdték szervezni és felállítani a Monarchia egész területén a “Légjáró Csapatok Parancsnoksága” alá tartozó repülőszázadokat. A századok hadrendjébe: 6 darab repülőgép, állományába: 7 pilóta, 6 megfigyelő, 100 különböző beosztású katona, 84 ló és 47 szekér tartozott.

Az I. világháború kitörésekor az Osztrák-Magyar Monarchia már 13 repülőszázaddal rendelkezett. A következő években újabb és újabb repülőszázadok felállításával, folyamatosan növelték a repülőcsapatok létszámát és haditechnikáját.

Forrás:

Kenyeres Dénes: Az Osztrák-Magyar Monarchia katonai repülésének kezdete és tábori pilótajelvényeinek leírása.