Junkers Jumo 004

Nem sokkal azután, hogy a Vörös Hadsereg hatalmas területeket foglalt el a III. Birodalomból, a szovjet ipari fejlesztésekben erőteljesen visszaköszöntek a német forradalmi konstrukciók hatásai. Ez különösen igaz a sugárhajtóművek területére.

A németek addigra már számottevő mennyiségű gázturbinás repülőgépet építettek és az oroszok jó néhány ilyen példányt foglaltak le. Nem csak a késztermékeket zsákmányoltak, hanem számos gyárat és magasan képzett mérnököt és technikust is. A szakember gárdát és komplett gyártósorokat, illetve olyan rakétahajtású repülőgépek projektjeit telepítették át a Szovjetunióba, mint például a “DFS-346”. Az igazi nagy fogásnak, azonban a német sugárhajtóművek bizonyultak, mivel minden első generációs szovjet vadászgép, az ezek alapján másolt gázturbinákkal repült. Ezen a téren a legjelentősebb zsákmányt a “Jumo 004” és “BMW 003” típusú hajtóművek voltak.

RD-10

1945 nyarán a szovjet repülőgépipar illetékes elvtársai elfogatták azt a javaslatot, amely alapján szétosztották a tervezőirodák és gyárak között a zsákmányolt technológiával kapcsolatos teendőket. Rövid, mindössze egyéves határidővel, el kellett készíteni és be is kellett indítani az erre kijelölt üzemekben a “Jumo 004” és “BMW 003” típusú sugárhajtóművek másolatainak gyártását.

Jakovlev Jak-15

Jakovlev irodájának, “Jumo 004” gázturbinával szerelt vadászgépet, a Jak-15-öst. A Mikoján gyárnak egy kéthajtóműves “BMW 003-assal” ellátott repülőgépet, a MiG-9-est, míg Lavocskinéknak a “Jumo 004” turbinával meghajtott La-150-est kellett megalkotnia.

MiG-9

1945 augusztusától az olyan szovjet kutatóintézetek, mint az NII-1, vagy a TsIAM intenzíven tesztelték, először csak fékpadon a “Jumo 004”, a “BMW 003” és a “Heinkel S8a” típusú hajtóműveket. Az orosz szakemberek el is kezdték a “Jumo 004” sorozatgyártását a rendelkezésre álló alkatrészekből a dessaui Junkers-komplexumban. Ez az időszak csak rövid ideig tartott, mivel a megszálló elkezdték átszállítani a hajtóművek gyártósorait a Szovjetunió területén található Ufa városában létesített “26-os számú” üzembe. A “Jumo 004” típusú hajtóművet átnevezték “RD-10-nek” és Klimov irányítása mellett elindították a szériagyártását. 1946-ban még csak 59 darab “RD-10-est” készítettek, de a következő években a termelés felfutásának köszönhetően, mintegy 1300 darab hajtómű épült meg Ufa-ban.

A “BMW 003” azonban nem volt ilyen egyszerű feladat. Az történt ugyanis, hogy az amerikai csapatok előbb érték el a Strassfurt városában működő hajtóműgyárat, amit sikeresen kifosztottak, így amikor a Vörös Hadsereg megérkezett, már csak néhány “BMW 003-as” maradt. Szerencsére azonban, hogy a megtalált hajtóművek mellett, számos tervrajz is az oroszok kezébe került. A tervek és a német szakemberek segítségével, hamarosan megkezdhették a hajtóművek gyártását. A “BMW 003” orosz gyártású változatának elnevezése “RD-20” lett. Az “RD-20” gyártása már a kazanyi “16-os számú” gyáregységben folyt, a Szovjetunió területén.

Lavocskin La-150

Az orosz mérnökök nekiláttak az “RD-20” továbbfejlesztésének. Elsősorban a tolóerőt és az élettartamot kívánták növelni. Az alap “RD-20” 800 kilogrammos tolóerejével szemben az “F” változat 1000, míg az “RD-21” 1050 kilogramm leadására volt képes.

A MiG-9 vadászgép prototípusába, az I-300-ba, még az “RD-20” hajtómű került, de a sorozatgyártású változatokba már a nagyobb teljesítményű “RD-21-est” építették be.

Forrás: Walter G. Scott: Forradalmi konstrukciók

Vagabund kiadó

(Folytatjuk!)