ÖSSZEGZÉS: AZ ARADO-234 “BLITZ” KARRIERJE

Az Arado-234 egyike volt a Luftwaffe háborút eldöntő utolsó reményeinek. A német hadvezetés célja az volt, hogy a típus különböző változataival lássa el a bombázó erőket, a felderítőket és az éjszakai vadász alakulatokat. A háború végső szakaszában, amikor a német légierő nem rendelkezett megfelelő bombázó- és felderítőgéppel, roppant jelentőséggel bírt volna egy olyan típus hadrendbe állítása, amely hatalmas sebességénél fogva képes áthatolni a szövetséges vadászvédelmen, illetve képes bombatámadások végrehajtására és felderítési feladatok elvégzésére is.

Az Arado-234-es típusból 1944 decemberéig alig 148 példány épült meg, de az egyre súlyosbodó pilóta- és üzemanyaghiány miatt az átadott repülőgépeknek csak elenyésző mennyisége került
bevetésre.

A típus harctéri alkalmazásáról ellentmondásos adatok maradtak fenn: egyes feljegyzések szerint alig 17 darab Arado-234 került csak bevetésre. 1945 elején három gyorsbombázó veszett oda a szövetséges vadászgépekkel vívott légiharcok során, egy pedig műszaki hiba miatt kényszerleszállást hajtott végre, és az előretörő amerikai csapatok kezére került.

1945. május 8-ig, a Harmadik Birodalom kapitulációjáig az Arado-234 különböző változataiból körülbelül 210 példány készült, vagy állt építés alatt – máig sem tudni pontosan, hogy ezen gépek közül mennyi került ki csapatszolgálatra, és hány félkész, vagy földön veszteglő példányt semmisítettek meg a visszavonuló német csapatok, illetve foglaltak le hadizsákmányként a szövetséges hatalmak katonái.

A típus épen maradt példányai közül legalább egy orosz kézre került. A brit hadsereg hozzávetőlegesen tucatnyi példányt zsákmányolt, míg négy darab Arado-234-es hajózott át az Egyesült Államokba. A hadizsákmányként elkobzott gépekkel tesztrepüléseket hajtottak végre. Valószínű, hogy a szövetségesek számára dolgozó fejlesztőmérnökök a hajtóművön és a sárkányszerkezeteken kívül leginkább a kicsinyke pilótakabinba zsúfolt csúcstechnológiát, és azon belül is a robotpilótát és precíziós bombacélzó berendezést vizsgálták kiemelt figyelemmel. A tesztek végrehajtása után a repülőgépek többségét megsemmisítették.

Napjainkban az Arado-234 típusból már csak egyetlen példány létezik, amely a “Smithsonian Institution’s Air and Space Museum” kiállításán tekinthető meg.

FŐBB ADATAI:

Személyzet: 1
Hossz: 12.63 m (41 ft 5½ in)
Fesztáv: 14.10 m (46 ft 3½ in)
Magasság: 4.30 m (14 ft 1¼ in)
Szárny felület: 26.40 m² (284.16 ft²)
Üres tömeg: 5,200 kg (11,460 lb)
Maximális felszálló tömeg: 9,850 kg (21,720 lb)
Hajtómű: 2× Junkers Jumo 004B-1 gázturbina, 8.80 kN (1,980 lbf)

Maximális sebesség: 742 km/h (461 mph) 6,000 méteren (19,700 ft)
Hatósugár: 1,100 km (684 mi) teljes terheléssel
Szolgálati csúcsmagasság: 10,000 m (32,800 ft)

Fegyverzet: 2 × 20 mm MG 151 gépágyú, illetve max 1,500 kg bomba (3,309 lb)

VÉGE!

Forrás: Kurt Rieder: A III. Birodalom csúcsragadozói.

Vagabund kiadó