TÖRTÉNETE:

A Bristol Jupitert kifejezetten repülőgépek meghajtására tervezték Nagy-Britanniában. A “hagyományos” felépítésű, léghűtéses, egykoszorús, kilenc hengeres csillagmotort, az 1920-as évek elejétől a 1930-as évek végéig, széleskörűen alkalmazták több repülőgép típusban is. Sikerét misem bizonyítja jobban, hogy számos ország megvásárolta gyártásának jogát. Franciaországban Gnome-Rhône Jupiter, Lengyelországban PZL Bristol Jupiter, Olaszországban Alfa Romeo 126–RC35, a Szovjetunióban M–22 néven gyártották.

A hajtómű tervezése az I. világháború utolsó éveiben kezdődött el a Cosmos Engineering vállalatnál Roy Fedder vezető-mérnök irányítása alatt. A motor gyártása 1918-ban kezdődött el, de az I. világháború lezárását követően a repülőgép-hajtóművek iránti kereslet erősen megcsappant és e-miatt a gyárat 1920-ban be kellett zárni. A tönkre ment céget a Bristol Aeroplane Company vásárolta meg. A Bristol folytatta a Jupiter gyártását, amely kora egyik legmegbízhatóbb repülőgépmotorja volt. Gyártása egészen 1930-ig folyt. A Bristol cég haladt a korral és továbbfejlesztette a Jupitert. A feltöltővel ellátott nagyobb teljesítményű, de kisebb löketű – ezáltal kisebb méretű – változata lett a Bristol Mercury. A Jupiter méreteinek megfelelő, de már továbbfejlesztett motor az 1927-ben elkészült Bristol Pegasus volt.

ALKALMAZÁSA:

A Britol Jupitert főleg a polgári légiközlekedésben alkalmazták előszeretettel. Többek között beépítették az 1920-ban London-Párizs útvonalon közlekedő Handley Page HP.42 Hannibal utasszállító repülőgépbe, valamint a de Havilland Giant Moth és a de Havilland Hercules utasszállító gépekbe is.

Katonai alkalmazása kevésbé volt jelentős, de azért itt is találhatunk példát. A Bristol Bulldog és a Gloster Gamecock, valamint a Boulton–Paul Sidestrand közepes bombázón is alkalmazták. Ezeken túl, néhány külföldi repülőgépgyár kísérleti példányában is felhasználták.

A Bristol Jupiter sikerét jellemzi, hogy gyártása Nagy-Britannián kívül tizennégy országban folyt. A francia Gnome–Rhône által gyártott változatot több utasszállító repülőgépen alkalmazták, és nagy mennyiségben exportálták is. Németországban a Siemens–Halske gyártotta az eredeti motor növelt teljesítményű licenc-változatát. Ezen alapult a II. világháború idején még használt Bramo 323 Fanfir motor is. A Siemens–Halske által készített változatokat a Focke–Wulf A 38 utasszállító repülőgépen, valamint a Dornier Do X, Wal és Superwal repülő csónakokon alkalmazták. Japánban a Nakajima gyártotta 1924-től, és a későbbi japán tervezésű Nakajima Kotobuki motorok alapjául szolgált.

A Szovjetunió a francia Gnome–Rhône Jupiter VI gyártási jogát vásárolta meg az 1920-as évek végén és M–22 típusjellel gyártották a zaporozsjei 29. sz. gépgyárban. Ez volt a motor legnagyobb mennyiségben gyártott licenc-változata. 1930-ra a hazai gyártás felfutása miatt a Jupiter szovjetunióbeli importja már fölöslegesség vált. Az 1935-ig gyártott M–22-t többek között az I–4, I–5 és I–16 vadászrepülőgépeken alkalmaztak.

A BRISTOL JUPITER JELLEMZŐI:

A Bristol Jupiter egy klasszikus kialakítású csillagmotor volt, de újdonságnak számított a hengerenkénti négy szelep (2 db szívó és 2 db kipufogó szelep). A hengerek acélból készültek kovácsolással, a későbbi gyártású példányokon a hengerfejet már alumínium-öntvényből készítették. A főtengely közvetlenül hajtotta meg a légcsavart.

FŐBB ADATAI:

-Típus: egykoszorús, léghűtéses, kilenc hengeres csillagmotor
-Szelepek: hengerenként négy db (kettő–kettő db szívó és kipufogó szelep)
-Kenési rendszer: olajteknő nélküli kialakítás, fogaskerekes kenőolaj-szivattyú
-Furat: 190 mm
-Löket: 190 mm
-Hengerűrtartalom: 28,7 l
-Száraz tömeg: 330 kg
-Maximális teljesítmény: 325 kW (435 LE) 1575 1/perc fordulatszámon, 430 kW (580 LE) 1950 1/perc fordulatszámon
-Kompresszióviszony: 5
-Fajlagos teljesítmény: 0,98 kW/kg
-Gyártási darabszám: több mint 7100.
-Első üzemelése: 1918. október 22.

Forrás: wikipedia