AZ F7U “Cutlass” SZOLGÁLATBAN:

Az amerikai haditengerészet az F7U-1 gyártási szerződésébe a prototípusokéhoz hasonló, szigorú specifikációt írt elő. A későbbi, F7U-2 és F7U-3 változatok számára sokkal erősebb hajtóművet irányoztak elő.

Az új gázturbinák fejlesztése során fellépett nehézségek miatt, az F7U-2 soha nem került gyártásba, míg az F7U-3-as az F7U-1 változattal szerzett tapasztalatok eredményeképpen egy sereg változtatást tartalmazott az eredeti tervekhez képest. Az első 16 darab F7U-3 utánégős Allison J35-29 hajtóművet kapott. A későbbi gépek hajtóműve a Westinghouse J46-WE-8B lett, ebből a változatból 288 példányt gyártottak le, és 13 századot szereltek fel az amerikai haditengerészetnél. Amikor az első F8U “Crusader” felszállt, a “Cutlass” további fejlesztését leállították.

A gyenge tolóerejű hajtóművel felszerelt “Cutlass” fel- és leszállásnál bizonyult különösen veszélyesnek. Közismert hibája volt a J35-ös gázturbinával ellátott gépnek, hogy esőben gyakran kialudt a láng a motorban, ezzel súlyos üzemzavart okozva. A flotta első százada a VF-81 volt, amely megkapta az F7U-kat 1954 áprilisában, az utolsó szállítás a VA-66-hoz történt 1957 novemberében. Kevés század állította hadrendbe, a legtöbb a szárazföldön tartotta a cirkálás egy része alatt a típus üzemeltetési problémái miatt. Azok az egységek, melyekről ismert, hogy tengerre is vitték a gépet:

VF-124, USS Hancock (CVA-19), 1955 augusztus és 1956 március között; VF-81, USS Ticonderoga (CVA-14), 1955 november és 1956 augusztus között; VF-86, USS Forrestal (CVA-59), 1956 január és március között; VF-83, USS Intrepid (CVA-11), 1956 március és szeptember között; VF-212, USS Bon Homme Richard (CVA-31), 1956 augusztus és 1957 február között. A VC-3 és VX-4 szintén repült “Cutlass” repülőgépekkel a tengeren, tesztek céljából.

Két F7U-a “Cutlass” a haditengerészet Blue Angels “Kék angyalok” nevű akrobatikus bemutató csoportjához is került az 1953. évi évadra abból a célból, hogy népszerűsítsék a repülőgépet, de a hivatalos programjukban soha nem használták. Mind a pilóták, mind a földi személyzet általában elégtelennek minősítette és megállapította, hogy a típus alapvető hibákkal rendelkezik. Két komoly üzemzavar után, amelyek során először a teljes hidraulikus rendszer mutatkozott üzemképtelennek egy utánégetővel végrehajtott felszállás közben, majd egy másik esetben, amikor a sugárhajtómű állt le, a típust légibemutatókra alkalmatlannak minősítették. A repülőgépek a memphiszi haditengerészeti légibázisra kerültek, ahol később oktatási célokra használták őket.

FŐBB ADATAI (F7U-3M):

Hossz: 13,49 m
Fesztáv: 11,79 m
Magasság: 4,27 m
Szárnyfelület: 46,1 m²
Üres tömeg: 8260 kg
Legnagyobb felszálló tömeg: 14 353 kg
Hajtómű: 2 x Westinghouse J46 gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő: 20,46 kN
Legnagyobb sebesség üresen: 1095 km/h
Legnagyobb sebesség rakétákkal: 1040 km/h
Hatótáv: 1060 km
Csúcsmagasság: 12 000 m
Emelkedési sebesség: 67 m/s
Felületi terhelés: 312 kg/m²
Tolóerő/súly: 0,29
Fegyverzet: 4 x 20 mm Hispano HS.404 M3 gépágyú a légbeömlő nyílások felett, egyenként 180 darab lőszerrel.
Felfüggesztési pont: 4 db, terhelhetősége 2500 kg, alkalmazott rakéták: AIM-7 Sparrow légiharc rakéta.

VÉGE!

Forrás: wikipedia