Ma bombázókról lesz szó. De nem kétlábú kellemes teremtményekről, hanem repülőkről. Viszont az ejtő lőszer, merthogy a bomba neve hivatalosan ez sem hagyományos anyag volt. Hogy mi a cikk végére kiderül.

A történet a második világháborúban kezdődik. Amikor a szövetségesek elfoglalták Németországot akkor azt felosztották maguk között úgy, ahogy arról már jóval korábban megállapodtak. Persze akkor még mind a négyen szövetségesek voltak…

Mint a képen is látható igencsak érdekesen sikerült a felosztás. A főváros Berlin a Szovjet övezet közepére került, de a négy állam felügyelte. Érdekes volt a berlini ellátás a nyugati érdekszférában. A szovjetek kijelöltek utakat, vasútvonalakat és vízi utakat, amin járhattak a három másik volt szövetséges fél járművei. Ez a háború után közvetlenül nem okozott nagyobb gondot, de a hidegháború bekövetkeztével jelentős feszültségeket generált. Ez odáig fajult, hogy az USA, Franciaország, Anglia, megalakította saját területeiken a Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK) 1949. május 23.-án. Ezt a térképen látható területeket úgy érintette, hogy amit addig a három nagyhatalom birtokolt az most a kapitalista világrend által birtokolt terület lett. Ebbe beletartozik az a Berlini rész is, amit körülölel a Szovjet zóna. Erre válaszul 1949. október hetedikén megalakult Szovjet ösztönzésre a Német Demokratikus Köztársaság (NDK). Ezzel mind az ország mind Berlin két érdekszféra mentén osztódott fel. De ezt megelőzően történt az az esemény, amiről e cikk szólni fog. Amikor Anglia, Amerika, s Franciaország az oroszok teljes kizárásával elhatározták az NSZK megalakítását a szovjetek kiléptek a háború alatt felállított négyhatalmi tanácsból. Büntetőintézkedésként 1948. március 31-én elkezdték a szovjet érdekszférán áthaladó „nyugati” konvojok ellenőrzését. Ekkor már a nyugatiak a Berliniek ellátásának egy részét repülőkkel oldották meg. A elektromos erőművek mivel mind szovjet területen voltak leálltak s nem szolgáltattak áramot. Eközben a birodalmi márkát felváltották a német márkával. Ezt az oroszok el akarták halasztatni, de mivel ez nem sikerült az oroszok kivonultak a berlini parancsnokság munkájából is. Ekkor már látható volt a szétesés, hiszen az oroszok is bevezettek egy másik pénzt. A helyzet ekkor komolyan s hirtelen eszkalálódott. A nyugatiakat is meglepte a szovjetek elszántsága. A helyzet igen súlyos volt. A városban körülbelül kétmillió ember élt. Ekkor komoly döntésre volt szükség. Vagy kivonulnak Nyugat-Berlinből vagy megpróbálják a város működését biztosítani. Az utóbbi mellett döntöttek, hiszen a város általuk irányított részének feladása komoly politikai kudarc lett volna. Lucius D. Clay tábornok az amerikai szektor irányítója a kitartás mellett állt, sőt a blokád megtörését akár fegyveres úton is elképzelhetőnek tartotta. De az elnök (Truman) ezt az újabb világháború kitörésétől való félelmében elutasította. Erre mivel más megoldás nem létezett Clay elrendelte a nyugati rész repülőkkel történő ellátását.
„Nézze, én kész vagyok megpróbálni a légihidat. Nem tudom garantálni, hogy működni fog, és biztos vagyok benne, hogy még a legjobb esetben is fázni fognak az emberek és éhesek lesznek. És ha a berliniek nem tartanak ki, elbukik az egész.”
(Lucius D. Clay)

Ezzel együtt 1948. június 25-én elrendelték a szovjet területeket érintő ellen-blokádot, ami azt jelentette, hogy nyugati termékeket nem szállították a szovjet zónába. 1948. június 26-án leszállt az első amerikai szállító repülőgép a berlini Tempelhof repülőtérre.

A Tempelhof repülőtér. Nevét a középkorban itt élő keresztes lovagoktól kapta. Egyes források szerint a világ legrégebbi kereskedelmi repülőtere bár ezt több repülőtér vitatja. A története jóval előbb kezdődik, mint a motoros repülés. Az 1720 évektől porosz katonai gyakorló és parádétér. Az 1800-as évek közepén lóversenypálya majd az 1880-as évektől elkezdődik a hely „repülőtérré” válása. Kezdetben ballonkísérletek helyszíne majd Orville Wright-nak köszönhetően felszáll innen az első motoros repülőgép. Érdekesség hogy nem csak felszáll, hanem magassági rekordot is megrepül. 1922-ben megnyitják, mint kereskedelmi repülőteret. Akkoriban az egyik legmodernebb repülőtér. Itt alakul meg a Lufthansa légitársaság 1926-ban. Hitler hatalomra jutásával a repülőtéren sötétebb dolgok kezdődnek. 1933-ban az SS és a Gestapo fogolytáboraként működik majd 1934-1936 között KZ Columbia néven koncentrációs tábor. Hitler és Speer a Harmadik Birodalom kapujának szánta s természetesen ehhez méltó monumentális főépületet terveztetnek 1936-1941 között Ernst Sagebiel-lel aki Speer mellett a náci rezsim építésze. Az építkezés közben is napi 90-100 gépet fogad s indít a reptér. 1939-ben leáll a kereskedelmi repülés s a repülőtér teljes egészében a háború szolgálatába áll. A repülőtér épületeiben zuhanóbombázókat szerelnek össze az Európából idehurcolt kényszermunkások ezrei, akik a repülőtér mezején „laknak”. 1945-ben Hitler parancsára az egész repülőteret fel kellett volna robbantani a gépekkel emberekkel együtt. Ezt a repülőtér ezért felelős tisztje megtagadta, de ennek ellenére súlyos károk keletkeztek. Az összes ott tárolt irat megsemmisült és a reptér alatti bunkerben lévő filmarchívum is. Az oroszok komoly harcok árán elfoglalták majd két hónap után átadták az amerikaiaknak. A repülőtér 2008-ig működött majd bezárták. Jelenleg parkként funkciónál.

Tehát ide jártak az amerikai gépek az “Operation Vittles” nevű akció keretében. Az angolok a saját “Plain Fare” akciójukat,  két nappal később indították s a gatowi repülőteret használták. A franciák pedig a Tegel repteret kapták. A repülőterek annyira nem voltak felkészítve ilyen méretű forgalomra hogy a franciáknak először egy új kifutópályát kellett építeni. Az angolok hidroplánjai pedig a Havelen szálltak le. Az egész akció költsége 224 millió dollár volt. Természetesen akkor ez jelentős összeg volt. A légihíd 11 hónapon át működött. A működtetés jelentős feladat volt. A város napi minimális élelmiszer szükséglete 1534 tonna volt. Ezen felül igen fontos volt még az üzemanyag és szén, mert kintről ugye semmiféle energiát sem kaptak. Ez azt jelentette, hogy napi kb. 4000 tonna anyagnak kellett bejutnia a lezárt városba.

Folyt. köv.

Forrás az interneten fellelt anyagok elsősorban az iho.hu oldalon talált cikkek. A forráskeresés időpontja 2013. június.