A további kísérleti repülési próbákat, melyeknél már az új “Tory-A” fedélzeti lokátort is beépítették a gépbe, 1949. október 19. és december 20. között hajtották végre. Ezt követően, 1950 decemberében az első számú kísérleti gépbe (R-1) beépítésre került egy új fejlesztésű lokátor, mely a “Korshun” típusnevet viselte. Ezt a repülőgépet nem sokkal később visszaadták további tesztelésre a lokátor gyártójának.

Ezzel szinte egy időben, 1949 novemberében a második tesztpéldány (R-2) is legyártásra került. Ezen a gépen számos módosítást eszközöltek elődhöz (R-1) képest. A legfontosabb különbség a “Klimov VK-1” típusú hajtóművek beépítése volt. Az új gázturbinák többlet erejének köszönhetően a MiG I-320 végsebessége csaknem 50 km/órával növekedett. A változtatások ezzel még nem merültek ki az R-2-es prototípuson. Említésre méltó módosítás, hogy a szárnyak belépőélei jégtelenítő rendszert kaptak, melyet a hajtóműtől elvezetett meleg levegővel működtettek.

Ezzel a módosított példánnyal a berepülési programot még 1949 decemberében megkezdték, de a következő év március 13-án fel kellett függeszteni a teszteket. Az R-2-es törzsének orr-része megsérült egy fedélzeti fegyver tesz során (felrobbant egy lőszer a gépfegyver csövével együtt). A megsérült R-2 javítása március 30-ig tartott. A gép “sárkányának” helyreállítása mellett, még számos változtatást is végrehajtottak a típuson.
A már üzemképes géppel március 31-től ismét megkezdték repülési teszteket, melyek során kiderült, hogy a módosítások negatív hatással voltak a repülőgép hossz-, illetve oldalirányú stabilitására. Ezek kiküszöbölésére utólag egy pótvezérsíkot építettek a törzs-hátsórész alá.

A gyári berepüléseket követően az I-320 második prototípusát átadták a légierőnek további csapatpróbákra. Kis idő elteltével, azonban újra felfüggesztették a teszteket és a gépet visszavitték a gyártóhoz újabb módosításokra, mert a légierő nem volt megelégedve a tesztpéldány repülési teljesítményével.

A MiG tervezőintézet végrehajtotta a légierő által javasolt változtatásokat. Ezt követően újabb tesztsorozatnak vetették alá az I-320-ast, amely 1950. október 15. és december 29. között folyt, majd ezt követően újra átadták csapatpróbákra a légierőnek.

Az elvégzett változtatások hatására ugyan javultak a korábban kifogásolt paraméterek, az I-320 mégis csak prototípus állapotig jutott el. Köszönhetően a bonyolult és megbízhatatlan fedélzeti lokátornak. Elsősorban az imént említett problémák miatt, a légierő vezetése inkább a Jak-25M repülőgép rendszeresítését szorgalmazta, amely gép, a sokkal megbízhatóbb “Sokol RP-6” típusú fedélzeti lokátorral repült. Az I-320-as program leállítását követően a típus elkészült példányait már csak rádió,- és lokátor berendezés tesztekhez használták.

A MIG I-320 FŐBB ADATAI:

felszálló tömeg: 12095 kg
szárny fesztáv: 14.20 m
szárny felület: 41.20 m2
hossz: 15.77 m
maximális repülési sebesség: 1090 km/h
hatótávolság: 1205 km
szolgálati csúcsmagasság: 15500 m

Forrás: Walter G. Scott: MiG vadászrepülők története.
vagabund kiadó