A MiG-15 és MiG-17 szubszonikus vadászgépek után az oroszok célul tűzték ki egy már szuperszonikus sebességgel repülni képes elfogó vadász létrehozását. A korábban nagy átmérővel rendelkező és korlátozott teljesítménnyel rendelkező centrifugálkompresszoros gázturbinákkal már nem volt megoldható a probléma, pedig számos kísérleti repülőgépet építettek odáig különböző kialakítással.

A Mikoján tervezőirodában 1950-re készültek el az I-350M tervrajzai, mely gép a Szovjetunió első szuperszonikus sebességű vadásza lett volna. A típus a régi, és az új fejlesztési elgondolások egyvelege volt. A gép orr- és farokrésze a MiG-17-est idézte, amibe beletartozott a szívócsatorna, a merev, magassági kormánnyal ellátott vízszintes vezérsík, valamint annak elhelyezése a függőleges vezérsík közepén. A levegő beömlőnyilast ellenben már úgy tervezték, hogy a felső élére felszerelhető legyen egy kisebb méretű lokátor is. A gép törzse hosszú és karcsú volt, míg a szárnyait erős hátranyilazással építették be. A belépőélek nyilazási szöge 60 fokos, ami nagyobb volt minden korábbi repülőgépszárny nyilazásnál. A szárnyak felső részére 4-4 darab áramlásterelő lapot szereltek fel.

Az 1.2 Mach repülési sebesség elérésére tervezett I-350M pályafutása rövidre és szerencsétlenre sikeredett. Az új gép “szűzfelszállását” 1951. június 16-án hajtotta végre, de a még fejlesztés alatt álló TR-3A jelzésű sugárhajtómű, csak 2000 méteres magasságig tudta feljuttatni a repülőgépet. A prototípus berepülőpilótája Grigorij Szedov ezredes volt, aki nem akármilyen bravúrt hajtott azzal végre, hogy hazarepülte a nehezen irányítható szerkezetet a bázis repülőtérre. Erre korábban még nem volt példa, de megjegyzendő, hogy odáig még sehol sem terveztek ilyen mértékű hátranyilazású szárnyal repülőgépet.

Még további hat tesztrepülést hajtottak végre a prototípussal, majd ezek után még 1951. augusztusában az I-350M programot törölték és nem épült több példány a típusból. Az I-350M-el nyert tapasztalatokat tovább kamatoztatták az I-360-as programban. Ennek azonban már két utánégetővel is ellátott sugárhajtóműve volt. Ennek a repülőgépnek a gyári elnevezése SM, míg a köztudatba és a légierőkhöz, MiG-19-es jelzéssel került.

AZ I-350M FŐBB ADATAI:

felszálló súly: 8710 kg
tömege üresen: 6125 kg
fesztáv: 9.73 m
hossza: 16.65
szárny felület: 36.00 m
maximális sebesség: 1266 km/h
hatótáv: 1120 km

Forrás: Walter G. Scott: MiG vadászrepülők története

vagabund kiadó