A Mil Mi-1 helikopter története: ( NATO kódja: ” Hare ” )

A volt szovjetunióban az 1930-as évek végére komoly eredményeket értek el a függőlegesen fel- és leszálló repülőszerkezetek fejlesztése terén. 1947-ben a CAGI ( Központi Aero- és Hidrodinamikai Intézet ), azt a megtisztelő feladatot kapta, hogy tervezzenek egy olyan helikoptert, mely képes 2-3 személy szállítását megoldani. Akkoriban Mihail Leontyevics Mil ( 1909-1970 ) repülőmérnök volt az intézet, tervező-kísérleti irodájának vezetője. M. L. Mil-nek a feladat megoldásához három kecsegtető terv is a segítségére állt:

  1. A saját maga által tervezett: GM-1 típus
  2. I. P. Bartuhin: B-11 típusjelű konstrukciója
  3. Alekszandr Szergejevics Jakovlev (1906-1989): Jak-100 helikoptere

1948-ban, az iroda áthelyezése miatt, M. L. Mil már Tusinóban folytatta tervező, alkotó munkáját. A GM-1 nevű helikopterének prototípusa 1948. őszén készült el a kijevi repülőgépgyárban. A megépített három különböző helikoptertípus közül a GM-1 látszott sorozatgyártásra a legalkalmasabbnak, ezért ebből még két példányt építettek. Az első helikoptert Tusinóba szállították és megkezdték vele a tesztrepüléseket még ez év októberében. A GM-1 tesztpéldány berepülőpilótája M. K. Bajkalov, számos felszállással, 15 órát töltött a levegőben. Az utolsó repülésnél 5200 méteres magasságban a helikopter rendszereiben megdermedt a kenőagyag. A fordulatszám drasztikusan leesett és a gép függőleges-tengely körüli forgásba kezdett ( bepörgött ). Bajkalov próbálta stabilizálni, kontrollálni a helikopter mozgását, de sajnos ez nem sikerült neki, ezért a már irányíthatatlan szerkezet elhagyására kényszerült Az első GM-1 helikopter prototípusa így, megsemmisült.

A GM-1 második tesztpéldányán a balesetből tanulva, módosításokat eszközöltek Ezt a helikoptert már M. L. Gallaj repülte, a sérült és lábadozó Bajkalov helyett. 1949-ben a GM-1 prototípusa az állami minősítő bizottság szeme láttára, leszállás közben a földet érés előtti utolsó pillanatokban a helikopter hirtelen fordulóba kezdett és a földhöz vágódott. A katasztrófát követő vizsgálat feltárta, hogy a súlyos “rep. eseményt”, a faroklégcsavar meghibásodása idézte elő. Ezt hegesztési hiba miatti túlmelegedés okozta, ami fáradásos töréshez vezetett.

A 3. számú tesztpéldányon, a korábbi repülések tapasztalatai alapján, már elvégezték a szükséges módosításokat. A gép berepülését V. V. Vinnyickij tesztpilóta hajtotta végre. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a helikopter teljesítmény adatai kedvezően változtak. Ezért a gépet átadták a katonai tudományos kutatóintézetnek. A további berepülések és vizsgálatok adatai alapján, korlátozták a repülési sebességet és csúcsmagasságot. 1950-ben, miután az állami minősítő bizottság elvárásainak is már megfelelt, hozzákezdtek a sorozatgyártás megszervezéséhez. A szériagyártásra érett helikopter hivatalos típusjele, a Mi-1 lett.  ( Folytatjuk! )

Forrás: Kenyeres Dénes: Könnyűhelikopterek ( Mi-1M, Ka-26 ) története a magyar haderőben 1961-1990