AZ ANTONOV AN-14 TÖRTÉNETE:  (Pcsolka: méhecske)

Az An–2 utódjának szánt korszerűbb repülőgép kifejlesztésének gondolata még 1951-ben merült fel. A kijevi Antonov-tervezőirodában (OKB–473) 1955-re elkészítették az új gép koncepcióját és előzetes vázlatait, majd 1956-ban hivatalos kormányzati megbízást is kapott a rövid felszállópályát igénylő, többcélú repülőgép kifejlesztésére. A tervezőmunkával Oleg Antonov helyettesét, Alekszandr Belolipeckij bízták meg. Az СССР-Л1958 lajstromjelű első prototípus először 1958. március 14-én emelkedett a levegőbe a szvjatosinói repülőtérről.

A repülőgépen a személyzet és az utasok ki- és beszállására a törzs hátsó részén kialakított ajtó szolgált. Még ez év őszén megkezdődtek a hatósági tesztrepülések, ezzel párhuzamosan pedig elkezdték a speciális kialakítású (pl. sebesültszállító és mezőgazdasági) változatokkal is a kísérleteket.

A második tesztpéldány a korábbi egyszerű ajtó helyett a törzs hátsó részén már, egy nagyméretű teherajtót kapott. Az első két prototípusba még kilenchengeres, 179 kW-os (240 LE) “Ivcsenko AI–14” csillagmotorokkal szerelték, míg az azt követő An–14A jelzésű harmadik prototípusba, és az ez alapján készült sorozatgyártású példányokba azonban már az erősebb, 224 kW (300 LE) teljesítményű, reduktorral felszerelt “Ivcsenko AI–14RF” csillagmotorok kerültek beépítésre. A harmadik prototípuson kisebb átalakításokat eszközöltek Pozitív V-beállítású lett a vízszintes vezérsík, valamint megnövelték az osztott függőleges vezérsíkok méretét. Ezzel a géppel 1961-ben kezdődtek el a tesz-repülések 1961. szeptember 21-én egy próbarepüléssorán a géppel mocsaras területre szálltak le, aminek következtében a repülőgép kisebb sérüléseket szenvedett. A balesetnek köszönhetően még számos konstrukciós változtatást végeztek a gépen. Az átalakítások részeként megnövelték a szárny méretét, módosították a törzs orr-részét, és nagyobbak, illetve erősebbek lettek a futószárak. A motor a kéttollú légcsavarok helyett már háromtollú légcsavart forgatott.

Már a harmadik prototípus építésének idején felmerült, hogy a csillagmotorok helyett erősebb légcsavaros gázturbinákat szereljenek a repülőgépbe. 1962-ben kidolgozták a GTD–350-es gázturbinával és egy négytollú légcsavarral felszerelt változatot, az An–14V-t, de a terv végül nem valósulhatott meg. Az 1980-as évektől kísérleteket folytattak egy, az An–14A-n alapuló An–14S jelű, légpárnás futóművel felszerelt kísérleti légijárművel.

Az Antonov An-14 sorozatgyártása 1965-ban kezdődött és 1972-ig tartott. Ezen gyártási időszak alatt 332 példányt építettek az Arszenyevi Repülőgépgyárban (ma: Progressz Repülőgépgyár).

( Folytatjuk! )

Forrás: wikipedia