AZ F6U “Pirate” (KALÓZ) FEJLESZTÉSE:

Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének Repülésügyi hivatala (BuAer) 1944. szeptember 5-én írt ki pályázatot egy együléses, repülőgép-hordozókra szánt vadászrepülőgép típusra.

A hivatal által előírt specifikáció tartalmazta, hogy az új repülőgép meghajtásáról a Westinghouse “24C”, később pedig a nagyobb teljesítményű “J34” sugárhajtóműve gondoskodjon. Még ez év decemberében a Chance Vought gyár szerződést írt alá három prototípus legyártására, melyből az első “XF6U-1” 1946. október 2-án emelkedett először a levegőbe. Ez a típus lett a gyár első sugárhajtóműves repülőgépe.

Az F6U “Pirate” nem számított különleges konstrukciónak: a levegőbeömlő nyílása a szárnytőben volt kialakítva, a fúvócső nyílása a farokrész alatt, egyenes szárnyakkal és opcionálisan felszerelhető szárnyvégi üzemanyag-tartályokkal rendelkezett. A repülőgép sárkányszerkezete azonban néhány újszerű elemet is tartalmazott. Például felhasználták a “Metalite” fantázianevű kompozit lemezt, amely balsafából készült kétoldalt vékony alumíniumlemez borítással, valamint a “Fabrilite” lemezt, melynél a balsafát kétoldalt üvegszálas műanyag borítás veszi körül a függőleges vezérsíkhoz és a levegőbeömlő nyílásokhoz. A szériagyártású gépeknél a vízszintes vezérsíkon még egy-egy függőleges terelőlapot is alkalmaztak. Bár nem volt annyira konzervatív szerkezet, mint mondjuk a Ryan FR Fireball, melynél a fel- és leszálláshoz külön dugattyús motor hajtotta légcsavart is alkalmaztak, az F6U valójában egy hagyományos dugattyús motoros repülőgép maradt, amelybe egy túlságosan kis teljesítményű gázturbinás sugárhajtóművet építettek.

Az első XF6U–1 jelzésű prototípust egy Westinghouse J34–WE–22 sugárhajtómű hajtotta 13,34 kN tolóerővel, ez a tolóerő a repülőgép súlyának mindössze csak harmada volt. Ilyen formán a hajtómű tolóereje nagyon kevésnek bizonyult. A repülőgép teljesítményének javítása érdekében a harmadik prototípust, mely először 1947. november 10-én repült, már a Westinghouse J34-WE-30 típusú 18,78 kN tolóerejű (utánégetős!) gázturbinás hajtóművel építették meg, így ez lett az első amerikai haditengerészeti vadászrepülőgép, mely utánégetős sugárhajtóművel repülhetett.

A CHANCE VOUGHT F6U ALKALMAZÁSA:

Az első már sorozatban gyártott F6U–1 1949. március 5-én emelkedett levegőbe, majd ezután 20 repülőgépet csapatpróbára küldtek a haditengerészet egy századához. Ennek eredménye az lett, hogy a Pirate elfogadhatatlanul gyenge gépre sikeredett. A haditengerészet pilótái a repülőgépet egyszerűen csak mormotának csúfolták.

1950. október 30-án a BuAer értesítette a gyárat, hogy az F6U–1 gép repülési tulajdonságait annyira elégtelennek értékelték, hogy azt harci bevetésre alkalmatlannak nyilvánítják. A repülőgépeket a továbbiakban a repülőgép-hordozóra leszálló gépek fékezőhorgainak tesztelésére használták és átirányították őket egy texasi haditengerészeti tartalékos század állományába.

AZ F6U TÍPUSVÁLTOZATAI:

XF6U–1: Prototípus, melyből három darab készült.
F6U–1: Szériaváltozat, 29 darabot építettek belőle.
F6U–1P: Fotófelderítő változat, csak egyetlen példány készült belőle.

FŐBB ADATAI (F6U-1):

Személyzet: 1 fő
Hossz: 11,46 m
Fesztáv: 10 m
Magasság: 3,39 m
Szárnyfelület: 18,9 m²
Üres tömeg: 3320 kg
Felszálló tömeg: 4750 kg
Hajtómű: 1 darab Westinghouse J34–WE–30A gázturbinás sugárhajtómű
Maximális tolóerő: 14,0 kN
Tolóerő utánégetővel: 18, 78 kN
Legnagyobb sebesség: 959 km/h
Hatótávolság: 1880 km
Szolgálati csúcsmagasság: 14 100 m
Emelkedőképesség: 40,95 m/s
Szárny felületi terhelése: 304 kg/m²
Tolóerő–súly arány: 0,327
Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano HS.404 M3 gépágyú a alul a törzs orr-részébe

Forrás: wikipedia