Már a II. világháború kitörését megelőzően is komolyan támogatta a német felső-vezetés az előre mutató repülőgép fejlesztéseket. A “csupaszárny” Horten gép, a gázturbina, a torló-sugárhajtómű és megannyi korszakalkotó találmány datálható erre az időszakra. Ennek köszönhette létrejöttét az írásunk témáját adó Dornier Do-335-ös is.

A DORNIER Do-335 FEJLESZTÉSE:

Dornier eltökélten hitt az egy gondolában tandemelrendezésben elhelyezett két motor koncepciójában, és 1937-re már jelentős elő munkái voltak ezzel kapcsolatban. Ötletét, miszerint, hogy a repülőgép törzsben két motort helyezzenek el egy toló-, illetve egy vonólégcsavarral, valamint a később a Do-212-ben megvalósult tisztán farok motoros elképzelést még ugyanebben az évben szabadalmi jogvédelem alá helyezte. Mégis ezen újszerű ötleteivel eleinte nem tudta megnyerni az RLM illetékeseinek tetszését. A háború kitörése után a Technikai Hivatal elvetette a tandemmotoros gyors-bombázó tervezetét. Erre Dornier megbízta a Schempp-Hirth-et egy kicsi tesztrepülőgép, a Gö-9 megépítésével, ami bebizonyíthatta volna az általa vázolt előnyöket. Egy hagyományos kétmotoros repülőgéppel szemben ezek az előnyök a következők voltak: egy egymotoros gép légellenállása, a sima szárny miatt nagyobb felhajtóerő azonos fesztáv és felület mellett, valamint több kihasználható szárnyfelület, gazdaságosabb üzem és nagyobb hatótáv az egyik motor leállításával utazórepülés közben.

1943. nyarán repült az első prototípus két DB 603 motorral. A későbbi változatok is egységesen ezt a motort kapták. Végül 13 további prototípus épült, valamint összesen 24 darab az A-0, A-1, A-10 és A-12-es szériákból. A Pfeil szériának 3 változatára tettek még javaslatot a tervezők, melyek már nem valósultak meg, azaz a Do-435-re egy kétüléses éjszakai vadászgépre, valamint a Do-535-re és Do-635-re ez utóbbi kettő távolfelderítő lett volna.

A Do-335 SZERKEZETE:

Az együléses repülőgép bordázott, teljesen fém törzse három fő szekcióra tagolódott: az első motortérre, a középső elemre, mely a bombakamrát a pilótafülkét és a szárny bekötési pontjait tartalmazta, valamint a hátsó traktusra a második motorral. A gép kettős függőleges vezérsíkkal rendelkezett, ezáltal a vezérsíkok kereszt alakban álltak. Vészhelyzetben mindkét vízszintes vezérsíkot le lehetett robbantani A Pfeil klasszikus tricikli futóművet kapott, de óvatosságból és előrelátóan az alsó függőleges vezérsíkot úgy tervezték, hogy vészhelyzetben farokcsúszóként is funkcionálhat (így védve a hátsó motort). A Dornier-vadászgép különlegességét adó két Daimrel-Benz DB 603 E motor elképesztően nagy, 3452 lóerős összteljesítményt biztosított. Ez természetesen magas üzemanyag-fogyasztással járt – a kettő motor együtt 100 km-en több mint 100 litert fogyasztott. Az első és a hátsó motor főtengelye is háromlapátos légcsavarkúphoz csatlakozott, de amíg a toló-légcsavar átmérője 3,5 méter volt, a húzólégcsavaré ennél 20 cm-re kisebb. A Do 335-ös alsószárnyas típus volt, melyet két félből állítottak össze. A vastag szárnyra azért volt szükség, mert ide szerelték be a hidraulikafolyadék-tartályát, az üzemanyagtartályokat, az oxigénpalackokat és a jégtelenítő berendezést. A “Pfeil” tulajdonképpen vadászbombázó volt, mert bár sebessége vetekedett az élvonalbeli vadászgépekével és megfelelően agilis is volt,az alapváltozat összesen 3 gépágyúja (egy 30 mm-es és két 20 mm-es) brutális tűzerőt biztosított számára).

A PFEIL HARCI ALKALMAZÁSA:

A legyártott repülőgépeket a végnapjait élő III. birodalom szempontjából túl későn, csak 1945 januárjában kezdték átadni a légierő csapatainak. Az utolsó hónapok kaotikus, összeomlás-közeli időszakában bevetett gépekről alig maradtak fent információk. Mindössze néhány feljegyzés és szemtanúk alapján feltételezhető, hogy 1945 áprilisában Pfeil-ek részt vettek éles bevetéseken. Emellett annyi bizonyos, hogy a típust még az angolok egyik leggyorsabb gépe, a Hawker Tempest sem volt képes beérni, ez pedig bizonyítja, hogy a Do-335-ösök a háború utolsó napjaiban is komoly fejtörést okozhattak a Szövetségeseknek. Csakhogy – a többi korabeli német repülőgép típushoz hasonlóan – ebből is túl kevés készült el és az is túl későn.

A DORNIER Do-335 FŐBB ADATAI:

Hossz: 13,85 m
Fesztávolság: 13,80 m
Magasság: 4,55 m
Szárnyfelület: 55 m²
Üres tömeg: 5,210 kg
Legnagyobb felszállótömeg: 8,590 kg
Hajtóművek száma: 2 darab
Típusa: Daimler-Benz DB 603A 12 hengeres soros motor, egyenként 1726 lóerős teljesítménnyel
Legnagyobb sebesség: 765 km/h
Hatótávolság: 1160km (500 kg-os bombateherrel, 1800 km póttartályokkal)
Szolgálati csúcsmagasság:11400 m
Gépágyúk: 2×20 mm MG 151 gépágyú, 1×30 mm MK 103 gépágyú

Forrás: wikipedia