HEINKEL He-280 GÁZTURBINÁS VADÁSZREPÜLŐGÉP:

Ernst Heinkel, kitartóan kutatta a nagy-sebességű repülés megvalósításának módjait. Kísérleteinek gyümölcse a sikeresnek mondható He-176-os rakétahajtású és He-178-as gázturbinás kísérleti repülőgép típusok.

A műszaki problémák és politikai tényezők szerencsétlen együtt hatása következtében a Heinkel típus alulmaradt a konkurens Messerschmitt vadászgéppel folytatott versenyben, így a He-280-ból mindössze csak kilenc példány épült meg és ezek sem kerültek rendszeresítésre a repülőcsapatoknál.

A HEINKEL He-280 FEJLESZTÉSE:

Miután a He-178 típust az RLM (Birodalmi Légügyi Minisztérium) nem minősítette rendszeresítésre alkalmasnak, Heinkel magántőkéből kezdett hozzá a 280-as fejlesztéséhez. Az új repülőgép vezető tervezője Robert Lusser volt, aki a tervezést még a He-180 jelöléssel 1939. végén kezdte meg. A konstrukció a Heinkel hagyományos vadászrepülőgép törzsét, elliptikus szárnyat viszont osztott függőleges vezérsíkot kapott. Az orrkerekes kialakítású behúzható futómű volt hivatott biztosítani, hogy a géptörzs a lehető legkisebb távolságot tartsa a talajtól. A He-280-as katapultálható pilótaülést kapott, amellyel az első repülőgép lett, ami ilyen felszereléssel rendelkezett. Az előre mutató tervezést jelzi, hogy a pilótakabin túlnyomásossá alakítását is szándékoztak elvégezni.

A Heinkel He-280-as első prototípusa 1940. nyarán készült el, de a HeS 8 gázturbinás hajtómű, melynek beépítését tervezték, nem volt még működőképes állapotban, ezért az első felszállását még vitorlázó gépként hajtotta végre 1940. szeptember 22-én. A motorgondolákba ballaszt súlyokat helyeztek, hogy ezzel is imitálják a még fejlesztés alatt álló hajtóműveket. Ezután még hat hónapnak kellett eltelnie, míg 1941. március 30-án Fritz Schäfer levegőbe emelte a második prototípust már a gép saját hajtóműveivel. A repülőgépet csak ezután mutatták be Ernst Udetnek az RLM fejlesztési szárnya fejének, de mint korábban az előd típusok, a He-280-as sem keltette fel érdeklődését. Ha Udet jóváhagyta volna a fejlesztést, Heinkel megkaphatta volna azt a pénzügyi támogatást, amely szükséges lett volna a további fejlesztési munkálatok befejezéséhez. Megoldhatta volna a sugárhajtóműnél tapasztalt problémákat is. Sajnos ez a szűklátókörűség kísérte végig a német sugárhajtással kapcsolatos fejlesztéseket: az állami segítség a fejlesztések kritikus kezdeti fázisában mindig hiányzott.

Egy 1941-es teszrepülésnél, amely a He-280-as és a Focke-Wulf Fw-190-es vadászgépek összehasonlítását célozta, a He-280 négyszer repülte végig azt az ovális pályát, amit ez idő alatt a Fw-190 csak háromszor volt képes megtenni. Ernst Heinkel a He-280 számára kisebb és könnyebb sárkányt tervezett, hogy a repülőgép tömege összhangban lehessen az 1941-ben elérhető sugárhajtóművek, relatív kisebb tolóerejével. A He-280 legnagyobb tömege csak 4296 kg volt, összehasonlítva a konkurens Me-262-es 7130 kg tömegével (ez utóbbi 1944 késő őszéig nem is kapott megfelelő teljesítményű hajtóműveket). A He-280 gyártását már el lehetett volna kezdeni 1941 végén és ezzel Németország megőrizhette volna légifölényét, melyet így a Fw-190-nek kellett biztosítania és kitölthette volna a hézagot, amíg a Me-262-es szolgálatba áll. A HeS 8 hajtómű kezdeti gyerekbetegségeit a vadászgép sorozatgyártásának beindulásáig orvosolni lehetett volna.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia