A HEINKEL He-280 TERVEZÉSE:

A típus ellenzői olyan dolgokat kifogásoltak a repülőgéppel kapcsolatban, amelyek ma már értelmetlennek tűnnek. Többek között azzal érveltek, hogy az orrkerekes futóműve nem teszi lehetővé a tábori repülőtereken történő üzemeltetését. Akkoriban általában ez a repülőtér kialakítás volt a jellemző, de különösen igaz ez Oroszországban és Észak-Afrikában.

A Me-262-es vadászgépet is eredetileg hagyományos farokkerekes futóművel tervezték, de ez a megoldás megnehezítette a korszak gyenge teljesítményű sugárhajtású gépeinek felszállását. Hihetetlennek tűnik, de a berepülőpilótáknak rá kellett lépniük nekifutás közben a fékre, hogy felemeljék a repülőgép farát. Az ötödik prototípuson próbáltak ki a még mereven szerelt orrkerekes futóművet, melyet a hatodikon már behúzhatóra cseréltek. A kedvező tapasztalatok miatt, végleges maradt ez a megoldás.

A He-280-nak csupán egyetlen erénye keltette fel a politikai vezetés érdeklődését, nevezetesen az, hogy a gép hajtóműve kerozinnal is képes volt működni, amely sokkal olcsóbb finomítási eljárást igényelt mint a dugattyús motoros repülőgépeknél használt nagy oktánszámú repülőbenzin. A He-280-as talán jobban eladható lett volna, ha Heinkel jobb marketinggel hangsúlyozza, hogy a típus hajók elleni támadó repülőgépként is használható. Mivel az erre a célra fejlesztett R4M rakéták 1944-ig nem voltak gyártásra érettek, kényszer megoldásként a németek 1941-ben megépítették a “Nebelwerfer” fegyvert, mely tulajdonképpen egy 150 mm űrméretű tüzérségi rakétavető volt. A fegyver csöveit fel lehetett volna szerelni egy sugárhajtású gép szárnyai alá. A német pilóták panaszkodtak, hogy a Me-262-ről dobott bombák közül csak elenyésző mennyiség ért el találatot és egy előrefelé tüzelő, hátralökés nélküli fegyver, akkoriban sokkal hatásosabb lehetett volna.

A következő évben a repülőgép fejlesztése lelassult a továbbra is fennálló hajtómű problémák miatt. Közben elindult egy másik hajtómű, a Heinkel HeS 30 tervezése is, mely egyrészt önmagában is érdekes műszaki alkotás, másrészt a HeS 8 potenciális helyettesítője lett. Időközben alternatív hajtóművek is megfontolást tárgyát képezték, többek között az Argus As 014 pulzáló sugárhajtómű, amely a hírhedt V-1 robotrepülőgép (szárnyas bomba) meghajtásáról is gondoskodott.

1943. végére a harmadik He-280-as prototípus a HeS 8-as hajtómű javított változatával készen állt a bemutatásra. December 22-én a He-280-as prototípus egy Fw-190 vadászgép ellenében mérte össze a tudását. Itt végre megmutatkozott a sugárhajtású gép jelentős sebességi fölénye a légcsavaros fölött. Ennek láttán már az RLM érdeklődést tanúsított a típusra és megrendelést állított ki 20 darab, még sorozatgyártás előtti kísérleti repülőgépre, melyet később egy 300 darabos széria követett volna.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia