Horten Ho-IX. v1 prototípus

A Horten fivérek, annak ellenére, hogy önálló tervezési feladattal nem bízta meg őket a III. birodalom, folyamatosan dolgoztak. Rendületlenül fejlesztették a Ho-5 repülőgépüket, a munkálatok során leginkább a katonai alkalmazás által támasztott követelményeknek igyekeztek megfelelni.

A Luftwaffe először 1941 augusztusában mutatott érdeklődést a szokatlan repülőgép iránt: felkérték Reimar Hortent, hogy vizsgálja meg a csupaszárny repülőgép katonai alkalmazásának lehetőségét. A testvérek, miután tudomást szereztek a gázturbinák fejlesztéséről, elvetették a hagyományos légcsavaros dugattyús motorral történő meghajtás ötletét. Bár a sugárhajtás elvén működő eszközök ekkor még a kis teljesítményük mellett, még megbízhatatlanok is voltak, a fivérek megérezték, hogy a katonai repülés ebbe az irányba fog továbbfejlődni.

A Horten testvéreket 1942 elején felmentették a katonai szolgálat alól, hogy minden energiájukkal a készülő repülőgép tervezésére összpontosíthassanak. Az ekkor még Ho-9 névvel ellátott gép motor nélküli prototípusa 1942 augusztusára készült el. Mivel a BMW által gyártott gázturbinák szállítása késett, 1943 elején, pusztán kísérleti jelleggel, hagyományos légcsavaros motorokkal látták el a gépet. A tesztek során bebizonyosodott, hogy a szokatlan küllemű gép igazán kivételes konstrukció, amely repülési tulajdonságait tekintve, messze felülmúlja a hagyományos kialakítású gépeket.

Horten Ho-IX. v2 prototípus

A Horten testvérek komoly várakozásokkal övezték a végleges, már gázturbinákkal szerelt repülőgépet, ám a rendszeresítésre szánt hajtóművek, sehogy sem akartak elkészűlni: a BMW gyár mérnökei egyre újabb és újabb konstrukciós problémákkal szembesültek, miként a sorozatgyártást is nehézségek tucatjai akadályozták. Nem maradt más választásuk mint, hogy új hajtóművet keressenek gépüknek.

A Horten fivérek a Jumo 004 típusú gázturbinát szemelték ki, de ez méreteiben komoly eltéréseket mutatott a BMW konstrukciójával szemben. A Jumo 004 mintegy 200 milliméterrel szélesebb volt, így azt nem lehetett beépíteni a prototípusba – a testvéreknek át kellett tervezni a sárkányszerkezetet, majd új tesztpéldányt kellett építeniük.

Horten Ho-IX.

Ezek után nem valószínű, hogy a Horten fivérek kitörő lelkesedéssel fogadták az új fejleményeket: a típusra csak jókora késéssel figyelt fel a német légierő, majd a hajtóművel kapcsolatos problémák okán szenvedett késést a projekt, végül pedig az új hajtómű miatt kellett időigényes módosításokat eszközölni a repülőgépen. Annak ellenére, hogy ekkor már másfél éve istápolták a különleges típus ügyét, még az új hajtóműveket sem tudták tesztelni – kétségek és buktatók tömege övezte hát az ambiciózus programot.

(Folytatjuk!)

Forrás:
Kurt Rieder: A III. birodalom csúcsragadozói

Vagabund kiadó