A Horten testvérek törekedtek arra, hogy csak a legszükségesebb mértékben kelljen módosítani a repülőgép sárkányszerkezetén, mert így talán elkerülhetik a típus, már amúgy is komoly csúszást szenvedett sorozatgyártását.

A Jumo-004 hajtómű befogadására átépített típus küllemre ugyan alig különbözött a BMW által gyártott gázturbinákhoz épített repülőgéppel, mindössze a hajtóműveknek helyt adó szárnyak váltak kissé vastagabbá. A tervezők nem nagyon örülhettek ennek a változásnak, hisz a légellenállás minimalizálása megkövetelte a karcsú szárnyakat, de más lehetőség hiányában kompromisszumot kellett kötniük. Az új típus hadrendbe állításának menetét ugyancsak lelassították a szükségszerűségből végrehajtott tervezési munkálatok, ám még a tesztelésre szánt példány legyártása sem ment teljesen zökkenőmentesen.

A göttingeni szerelőcsarnokot bombatámadás érte, és bár a félkész prototípus (csodával határos módon) átvészelte a szövetséges légierő bombázóinak csapását, a gyártósor súlyos károkat szenvedett. Ezután a gyártást áthelyezték a “Gothar Waggonfabrik” üzemébe, de az áttelepüléssel járó logisztikai munkák, ismételten értékes időt raboltak el a mérnököktől.

A Jumo-004-es hajtóművel épített prototípus csak 1944 decemberében készűlt el. A Horten fivérek ragaszkodtak hozzá, hogy olyan pilóta hajtsa végre a repülési teszteket, aki már rendelkezik tapasztalattal a gázturbinás konstrukciók terén, így a Horten testvérek választása, Erwin Zillerre repülőgépvezetőre esett. Ziller korábban a Messerschmitt Me-262 sugárhajtású repülőgépet tesztelte, így neki már korántsem volt idegen a Jumo-004-es gázturbinás hajtómű. Ismerte a konstrukció képességeit és jól tudta, milyen óvatos és körültekintő bánásmódot követel a gázturbinák üzemeltetése.

Időközben a Horten Ho-229 névre keresztelt gép már az első tesztrepülés során lenyűgözte a pilótát, és a jelenlévő megfigyelőket. A csupaszárny légijármű repülési csúcssebessége meghaladta a 800 km/órát, emellett a manőverező képessége is kimagaslóan jónak bizonyult. A gép berepülését végző Erwin Zeller pilóta elregadtatással nyilatkozott a Ho-229 képességeiről, ahogy a Luftwaffe megfigyelői is kiváló minősítéssel illették az új típust. Hermann Göring Birodalmi Légügyi miniszter olyan kitörő lelkesedéssel fogadta a gépet, hogy az “RLM” egy 93 darabos nullszéria legyártására szerződtette a “Gothar Waggonfabrik” és a “Klemm” cégeket. A minisztérium az egyszemélyes harci változatú repülőgépek mellett, rendelést adott le egy átalakított kétszemélyes oktatógépre is. A Horten testvérek, hogy időt nyerjenek, a V1 prototípus átépítése mellett döntöttek.

(Folytatjuk!)

Forrás:
Kurt Rieder: A III. Birodalom csúcsragadozói.

Vagabund kiadó