A JAKOVLEV Jak-17 VADÁSZ FEJLESZTÉSE:

A Jakovlev-tervezőirodában (OKB–115) Jak–17-es jelzést kapott gép NATO-kódja: “Feather” (jelentése: madár toll) az 1940-es évek második felében a Jak–15 bázisán és annak leváltására kifejlesztett sugárhajtású vadászrepülőgép.

Tulajdonképpen a Jak–17-es az 1946-ban megjelent Jak–15-ös továbbfejlesztett és korszerűsített változata, melynek jelölése eredetileg még Jak–15U volt. Elmondható, hogy a Jak–15-ös alapvetően egy sikeres típusnak számított, amely követte a dugattyús motoros Jak–3-as felépítését. Számos berendezése és a pilótafülke kialakítása is azonos volt, ezzel is megkönnyítve a pilóták dugattyús motoros vadászrepülőgépekről a sugárhajtású gépekre történő egyszerűbb átképzését.

A Jak–15-öst szinte már a megjelenésével egy időben elkezdték továbbfejleszteni. Ez a szovjet szovjet kormány utasításának megfelelően a gép maximális sebességének, hatótávolságának és repülési magasságának növelésére irányult. Ezeknek a továbbfejlesztéseknek köszönhetően születtek meg a Jak–15V, a Jak–17 RD10, a Jak–21, valamint a Jak-15U jelzésű változatok. A sebesség növelése céljából vékonyabb, lamináris áramlású szárnyakat alkalmaztak ezeken a gépeken.

Az első, még farokfutós kialakítású Jak–15U 1946. szeptember 3-án készült el és szűzfelszállását még ebben a hónapban végre szerették volna hajtani, de a földi próbák elhúzódása miatt ez meghiúsult. Közben döntés született arról, hogy a konkurens MiG tervezőiroda MiG–9-es típusához hasonlóan orrfutósra alakítják a Jak–15U és a vele párhuzamosan fejlesztett kétüléses Jak–21T futóművét is.

Azonban a gép orrában elhelyezett sugárhajtómű komoly műszaki problémát jelentett az orrfutó beépítésénél. Az orrfutó rögzítésére, a hajtóművet alulról körbefogó acél keretszerkezetet építettek be, ehhez csatlakozott az orrfutó. A törzs orr-részében helyet foglaló nagyméretű sugárhajtómű miatt az orrfutót nem lehetett a törzsbe behúzni, ezért a hátrahúzott orrfutót, egy a törzsből kidudorodó áramvonalas burkolatban helyezték el.

A már ily módon átépített orrfutós Jak–15U 1947 júniusában repülhetett először. A sikeres hatósági vizsgákat követően Jak–17 típusjellel kezdték el repülőgép sorozatgyártását. A Jak–17-el párhuzamosan folyt a kétüléses kiképző–gyakorló változat fejlesztése, amely lényegében a farokfutós Jak–21T orrfutósra átépített változata volt. Ezt a változatot Jak–17UTI típusjellel gyártották.

Az egy- és kétüléses Jak–17-es sorozatgyártása 1948–1949 között folyt Tbilisziben, a 31. sz. repülőgépgyárban. Ez idő alatt összesen 430 példányt építettek típusból. A nyilvánosság előtt először az 1949-es tusinói légiparádén mutatták be a repülőgépet. A NATO-kódrendszerben nem kapott külön elnevezést, akárcsak a Jak–15-öst, a Jak–17-est is “Feather” néven ismerték Nyugaton. A kétüléses kiképző változat azonban külön NATO-kódot, a “Magnet” (mágnes) nevet kapta. A sorozatgyártás során a típuson kisebb módosításokat is végrehajtottak. Így 3,25 m-ről 3,6 m-re növelték a vízszintes vezérsík fesztávját és az NSZ–23 gépágyúk helyett később a hosszabb csövű NSZ–23K típust alkalmaztak, a PAU–22 fotógéppuskát pedig később az SZ–13 típusra cserélték le. Egyes példányokba pedig már a korszerűbb ASZP-3M célzóberendezéseket szerelték be. A szériagyártás során a hajtómű gyártástechnológiáján is sikerült javítani, így ennek eredményeként a hajtómű üzemideje már elérte az 50 repült órát.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia