A Lavocskin La–15 (NATO-kódja: Fantail)

Az 1940-es évek végére a Szovjetunió felső vezetése is belátta, hogy a jövő, a sugárhajtású vadászrepülőgépeké. A La–15 az első, már sorozatban is gyártott szovjet vadászrepülőgépek közé tartozott. A Nagy-Britanniától kapott, majd lemásolt és a Szovjetunióban gyártott első gázturbinás sugárhajtóművek felhasználásával, illetve a “Málenykíj robot” keretében, német repülőmérnökök segítségével tervezték kialakítani az új vadászgépet.

Lavocskin La-152

Fejlesztése:

A II. világháború végén a szovjet mérnökök a gázturbinák fejlesztése terén jelentős lemaradásban voltak a németekhez és az angolokhoz képest. A korai szovjet sugárhajtóműveket még a zsákmányolt német hajtóművek (például a “Junkers Jumo 004” és “BMW 003”) mintájára készítették, később pedig a Szovjetunió Nagy-Britanniától szerezte be a gázturbinás hajtóműveit. A Lavocskin-tervezőintézet számos tervet dolgozott ki, egy sugárhajtóműves vadászgép kialakítására. Az első ilyen terv volt a „168-as gyártmány” (vagy La–168) 1947-ben, majd ezután következett 1948-ban a „176-os gyártmány” (La–176), melyek még a “Rolls–Royce Derwent V” és “Nene” sugárhajtóművekkel repültek. Előbbit RD–500, utóbbit RD–45 típusjelzéssel később a Szovjetunió ipari szinten, sorozatban gyártotta.

Lavocskin La-168

Lavocskin La-168

A „174-es gyártmányt” (La–174) “Rolls–Royce Derwent” gázturbinával építették, amely a La–168 alapján, és azzal párhuzamosan készült. A La–174 első prototípusának “szűzfelszállására” 1948. január 8-án, mindössze 9 nappal a konkurens MiG–15 első repülése után került sor. Sajnálatos módon 1948. május 11-én egy berepülés alkalmával fellépett vibráció miatt, az első prototípus lezuhant. A tesz-repüléseket a baleset ellenére is tovább folytatták a módosított második prototípussal, a La–174D-vel. 1948. augusztustól szeptember 25-ig zajlottak a hatósági vizsgák, amelyek sikeresen zárultak. A konkurens MiG–15-tel összehasonlítva a La–174D ugyanazzal a “Rolls–Royce Nene” hajtóművel építve, ugyanakkora maximális sebességet ért el, viszont Lavocskin prototípusának manőverezőképessége jobb volt a MiG-nél. Még az év szeptemberében döntés született a gép sorozatgyártásáról.

Lavocskin La-174TK

Lavocskin La-174TK

A Lavocskin La–15-ből összesen “csak” 235 példányt gyártottak. Az új vadászgép sorozatgyártását a 21. számú gorkiji és a 292. számú szaratovi repülőgépgyár végezte. Az addig La–174 típusjelzésű vadászgép 1949-ben kapta meg, a már végleges La–15 típusnevet. A sorozatgyártás során további fejlesztéseket, módosításokat hajtottak végre a repülőgépen. Az átalakításoknak köszönhetően a szériagyártású változatok legnagyobb sebessége 1026 km/h lett.

Lavocskin La-174D

Lavocskin La-174D

Megjegyzendő, hogy a repülőgépnek kifejlesztették a kétüléses kiképző-gyakorló változatát, La–180 típusjelzéssel, melyet később La–15 UTI néven gyártottak. Ennek a változatnak a típus iránti érdeklődés csökkenése miatt, mindössze csak 2 darabját építették meg.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia