A Magyar Királyi Honvéd Légierőben az 1930-as évek második felére komoly igény mutatkozott egy korszerű iskola- és futárfeladatok ellátására alkalmas repülőgép rendszeresítésére.

A LEVENTE-II. REPÜLŐGÉP FEJLESZTÉSE:

A repülőgép az 1938-ban kiírt iskola-repülőgép pályázatra született, melynek tervezője Fábián András volt. A repülési tesztekre szánt prototípust 1939-ben készítették el a Magyar Waggon- és Gépgyárban. A Levente névre keresztelt gép törzse és a kormányfelületek acélcsövekből készültek, nagyrészt a hagyományos repvászonborítással. A szárny teljesen faépítésű volt, dúcokkal merevítve. A Leventét tesztelték a Repülő Kísérleti Intézetnél (RKI) is, ahol a kedvező tapasztalatok miatt a típus rendszeresítését javasolták a légierőben.

A Levente egyik prototípussal 1940. november 17-én Dicsőffy József, az MVG berepülőpilótája egy berepülés során, sajnálatos módon halálos balesetet szenvedett. Az összetört repülőgépet nemsokkal később újjáépítették és 1941-ben kiállították a BNV-n. A Levente sorozatgyártását az Uhry-testvérek vállalták, akik 1942-ben létrehozták saját cégüket “Repülőgépgyár Rt” néven a Weiss Manfréd Művek területén.

A már Levente–II elnevezést kapott sorozatban épített repülőgépek több ponton is különböztek a prototípustól (Levente-I). Magasabbra került a szárny, megváltozott a törzs vonalvezetése és egyszerűbb lett a vezérsíkok alakja és szerkezete. Logisztikai szempontból előnyös volt, hogy a Levente–II-nél a Bücker iskolagépek több javítószerszámát és alkatrészét is fel lehetett használni.

A megépített mintegy 80 darab Levente-II. típusú repülőgépből a Magyar Királyi Honvéd Légierő minden alakulatához jutott körülbelül 3–4 példány. Használták őket futárcélokra és vitorlázó-vontatásra is.

A második világháború befejezése után mindössze a típus csak négy példányát sikerült felkutatni és újra repülőképes állapotba hozni. A győri sportrepülők 1946 áprilisában leltek rá az egyikre Kisbajcson, egy szénakazalba rejtve, egy Heinkel HD 22-es géppel együtt. A Levente sárkánya elég jó állapotban volt, de hiányoztak belőle a műszerek és nem volt rajta légcsavar. A repülőgépet a nehéz körülmények ellenére gyorsan helyre tudták hozni és HA–LEA lajstromjellel 1948. május 7-én “Strucc” típusként szolgálatba állították. A gép futóműve nem felelt meg a szinte folyamatos üzem követelményeinek, ezért azt átalakították. A repülőgép intenzív használatát mutatja, hogy egy év alatt több mint 500 felszállást hajtottak végre vele (ebből 395 vontatás). A gépet 1955-ben Budaörsre szállították nagyjavításra, de azt már nem hajtották végre rajta, így a repülőgépet selejtezték.

A LEVENTE-II. SORSA:

A típusnak sajnos csak egy példánya (HA–LEB lajstromjellel) maradt fenn. Ez napjainkban a Közlekedési Múzeum Petőfi Csarnokban található repüléstörténeti és űrhajózási kiállításának gyűjteményébe tartozik.

A LEVENTE-II. FŐBB ADATAI:

Személyzet: 1+1 fő
Hossz: 6.08 m (19 ft 11 in)
Fesztáv: 9.45 m (31 ft 00 in)
Magasság: 2.53 m (8 ft 3½ in)
Szárny felület: 13.50 m² (145.32 ft²)
Üres tömeg: 470 kg (1,036 lb)
Maximális felszálló súly: 750 kg (1,654 lb)
Hajtómű: 1 × Hirth HM 504A-2 4-hengeres soros-motor, 78 kW (105 Le)
Maximális repülési sebesség: 160 km/h (99 mph)
Hatótáv: 650 km (nm, 404 mi)
Szolgálati csúcsmagasság: 4,500 m (14,765 ft)

Forrás: wikipedia