A mega- és gigantománia mindig is jellemző volt az oroszokra. Na meg persze a patriotizmusuk és büszkeségük is közrejátszhatott abban, hogy övék legyen a legnagyobb forgószárnyas légijármű a földön.

Mi-tagadás, sikerült nekik. A Mi–12-es, más elnevezéssel V–12 (NATO-kódja: Homer) a volt Szovjetunióban és a Mil vezette tervezőintézetben (OKB–329) az 1960-as években, kifejezetten nagy terhek hordozására kifejlesztett helikopter. A Mi–12-es a valaha épített legnagyobb működőképes forgószárnyas volt.

A gép méreteire jellemző, hogy a Mi–6-os helikopter két, komplett forgószárny-hajtómű egységét szerelték a sárkányába. A meghajtó egységeket egy-egy félszárny végére építették, szükségtelenné téve ezzel a reakciónyomatékot kiegyenlítő faroklégcsavart.

A Mi-12 kifejlesztésének fő célja az volt, hogy egy olyan szállító-helikoptert hozzanak létre, amely méretéből és teljesítményéből adódóan képes a nagy méretű és tömegű katonai eszközök szállítására. A gép tervezése még 1963-ban kezdődött a Mil vezetése alatt álló tervezőirodában. Ez volt az utolsó helikopter, melynek tervezésében még maga a névadó főkonstruktőr, a méltán híres Mihail Mil is részt tudott venni. A prototípus építése 1965-ben indult, majd az elkészült tesztpéldány szűzfelszállására 1968. július 10-én került sor. A helikopterrel 1969 februárjában 31 030 kg-os tömegű terhet emeltek 2951 méter magasságra. A kiváló eredményen felbuzdulva, és egy kicsit bátrabban még ugyanezen év augusztus 6-án 44 205 kg-ot emeltek fel 2255 méterre. Ez utóbbi teljesítmény mind a mai napig világrekordnak számít.

A sikeres repülési próbákat követően megépült egy második tesztpéldány is (CCCP-21142 / H-833), amelyet 1971-ben reklám és propaganda célzattal, több európai légiparádén is bemutattak. A nemzetközi sikerek ellenére a helikoptert, fejlesztői túlságosan kockázatos konstrukciónak találták, így a Mi-12 programot 1972-ben leállították. A két megépített példány után már nem készült több belőle.

Néhány forrás említést tesz egy harmadik megépült példányról is, de ezt hivatalos közleményben soha sem erősítették meg. A típussal kapcsolatban egy baleset vált ismerté, melynek során az első megépített példánnyal egy berepülés alkalmával keményen értek talajt. A gép első futóműve deformálódott, de a sérülés kijavítását követően a repülési tesztek folytatódtak.

A Mi-12 helikopter típus egy példánya napjainkban megtekinthető az Orosz Légierő monyinói múzeumában (Moszkvától 50 km-re keletre), míg a másik meg nem erősített források szerint a Mil Helikoptergyár birtokában van.

A Mi-12 (V-12) FŐBB ADATAI:

Személyzet: 6 fő
Hossz: 37.00 m
Forgószárny átmérő: 2x 35.00 m
Magasság: 12.50 m
Normál felszállósúly: 97,000 kg
Maximális felszállósúly: 105,000 kg
Hajtómű: 4 × Solovjov D-25VF gázturbina, 4,048 kW (6,500 Le)
Raktér mérete: 28.15 m x 4.40 m x 4.40 m
Maximális repülési sebesség: 260 km/h
Hatótáv: 500 km
Szolgálati csúcsmagasság: 3,500 m

Forrás: wikipedia