A MJASZISCSEV M–4 SUGÁRHAJTÁSÚ BOMBÁZÓ FEJLESZTÉSE:

A volt Szovjetunió első gázturbinás stratégiai bombázó repülőgépét még a hidegháború alatt, az 1950-es évek elején tervezték a Mjasziscsev tervező-intézetben.

A repülőgépet az Amerikai Egyesült Államok támadására fejlesztették ki, válaszul a B–52 Stratofortress megjelenésére. Az M–4, amely 2M típusjelzéssel is ismert, 1953. január 20-án repült először. A következő évben, 1954. május 1-jén az új stratégiai bombázót a nyilvánosságnak is bemutatták, amikor a május elsejei ünnepség során átrepült a Vörös tér fölött. A repülési teszteket követően, a típust 1956-ban állították hadrendbe a Szovjet Légierőnél.

A repülőgép elégtelen teljesítménye (alacsony hatótávolsága) miatt azonban alkalmatlan volt az eredetileg kitűzött feladatok végrehajtására, ezért az alapváltozatból mindössze csak néhány példány készült el. Már az első repüléseket követően elkezdődött a típus továbbfejlesztése, amely elsősorban a hatótávolság növelését tűzte ki céljául. Az új, 3M (NATO-kódja: Bison-B) típusjelzést kapott változat 1956. március 20-án repült először és 1958-ban állították szolgálatba. Az önvédelmi gépágyúval felszerelt tornyok számát az eredeti ötről háromra csökkentették a repülőgép tömegének alacsonyan tartása érdekében.

A Szovjetunó Légierejének a repülőgép teljesítményének növelése mellett sem felelt meg a bombázó, mert a nagyobb hatótávolság ellenére sem volt képes az Egyesült Államok területének elérésére, majd onnan a visszatérésre. A Szovjetunó Haditengerészeti Légiereje részéről viszont komolyabb érdeklődés mutatkozott a 3M iránt, mert a hatótávolsága alapján megfelelt a haditengerészeti felderítő repülőgéppel szemben támasztott elvárásoknak, így a már elkészült példányok jelentős hányadát ennél a fegyvernemnél állították szolgálatba.

Az 1960-as évek elején kisebb korszerűsítési programot hajtottak végre a 3M típuson, amelynek során a gépek felderítő rádiólokátort kaptak. Ezzel párhuzamosan az első M–4 típusokat áttervezték az M–4–2 típusjelet viselő légiutántöltő-repülőgépekké. Később a korszerűbb és nagyobb teljesítményű 3M gépeket is légiutántöltő-repülőgéppé alakították, ezek a gépek a 3MSZ–2 és 3MN–2 típusjelet kapták.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia