A POLIKARPOV R-5 ALKALMAZÁSA:

Az új repülőgépet 1931-ben rendszeresítették a Szovjetunió Vörös Hadseregében, amely az R–5 különféle változataiból összesen mintegy 5 ezer darabot állított szolgálatba. Az R–5 a sokoldalúságának és megbízhatóságának köszönhetően vált szovjet légierő alapvető felderítő és könnyű bombázó típusának az 1930-as években. Több mint 100 repülőezredet láttak el ezzel a típussal.

Az R-5-ös első éles harci bevetésére a spanyol polgárháborúban került sor, a köztársasági csapatoknak nyújtott segítség keretében. A Szovjetunió 31 db R–5-t szállított Spanyolországba. A gépek 1936 novemberében érkeztek meg és rövidesen be is vetették őket. A repülőgép azonban lassúnak bizonyul és addigra már elavult a német vadászokkal szemben, ezért később csak éjszakai bombázó bevetéseken alkalmazták. A polgárháború végére, 1939-re Spanyolországban már csak hét példány volt üzemképes állapotban.

A Szovjetunió 1939-ben, a japán és szovjet csapatok között vívott Halhin Gol-i csatában alkalmazta az R–5-t harci körülmények között. Ezt követően a típus az 1939–1940-es téli háborúban vett részt, ahol a finnek több példányt is zsákmányoltak, de nem használták őket. Az R-5 a második világháború alatt is szolgálatban maradt, de már csak kisegítő feladatkörben, éjszakai bombázó és futár repülőgépként alkalmazták. A Szovjetunióban 1944-ben vonták ki végleg a hadrendből.

Az R-5-ös polgári változatából, melynek a P–5 jelölést adták, az Aeroflot mintegy ezer darabot használt teher- és személyszállításra. A teherszállító változat a pilótafülke mögötti tehertérben 400 kg-nyi terhet szállíthatott. Az utasszállító változat a megnagyobbított hátsó pilótafülkében két utast szállíthatott, egyes példányain már zárt utaskabint alakítottak ki. Érdekességként megemlítendő, hogy repülőgéphez a szárnyak alá függeszthető utaskonténert is kifejlesztettek. A két konténerben hét–hét utast lehetett elhelyezni, így a törzsben lévő utaskabinnal együtt akár 16 utast is szállíthatott. Megbízhatóságának köszönhetően az R-5-ös polgári változata még a második világháborút követő években is szolgálatban maradt.

1934-ben egy sítalpakkal és utas-konténerekkel felszerelt P–5, kiemelkedő szerepet játszott az északi sarkvidéken a jég fogságába került Cseljuszkin gőzös személyzetének kimentésében.

Az R-5 néhány példányát Irán és Törökország is rendszeresítette légierejében.

POLIKARPOV R-5 VÁLTOZATAI:

R–5 – Az alapváltozat. Az első példányokat Klimov M–17B, az 1933 után gyártottakat M–17F motorokkal látták el. Összesen 4914 db-t gyártottak.
R–5S (Sturmovik) – Földi célok támadására kialakított csatarepülő változat, kiegészítő fegyverzettel ellátva.
R–5a – Úszótalpakkal felszerelt hidroplán-változat. MR–5 és MR–5bisz típusjelzéssel is ismert. 1934–1935 között 111 db-t építettek.
R–5T – Torpedóvető változat. A futóművet úgy alakították ki, hogy a torpedót a törzs alá lehessen függeszteni. 50 db-t gyártottak.
R–5SZSZSZ – Az R–5 javított, továbbfejlesztett változata. Csökkentették a légellenállást és növelték a fegyverzet tűzerejét. Több mint 100 db készült belőle 1935–1936 között. SZSZSZ típusjellel is ismert.
R–5D – Távolsági repülési rekordok elérésére kialakított speciális változat, csak egy darabot építettek.
R–5 Jumo – Német Junkers-dízelmotorral felszerelt kísérleti változat. Csak egy prototípus épült meg.
P–5 – Az Aeroflot részére kialakított szállító változat, Mikulin M–17B motorral felszerelve. 1940-ig mintegy 1000 db-t gyártottak ebből a változatból.
P–5a – A P–5 úszótalpakkal felszerelt változata. Csak kis példányszámban gyártották.
R–5L (Limuzin) – Két fő számára kialakított utaskabinnal ellátott változat, néhány db készült belőle 1931-ben.
P–5L – Korszerűsített utasszállító változat. Néhány példányt építettek 1933-ban.
PR–5 – Modernizált utasszállító változat. Fából készült félhéj szerkezetű törzzsel, négy fő számára kialakított zárt utaskabinnal. 210 db-t alakítottak át ilyen kivitelűre.
PR–12 – Az RP–5-n alapuló változat. Csak egy db készült 1938-ban.
ARK–5 – Sarkvidéki repülésekre kialakított változat, zárt és fűthető pilótafülkével. A szárnyak alá és a törzs két oldalára áramvonalas teherszállító konténereket szereltek.
LS (Ljogkij sturmovik) – Földi célpontok támadására kifejlesztett, könnyű fegyverzettel ellátott csatarepülőgép. Dmitrij Grigorovics vezetésével alakították ki, csak egy db készült 1930-ban.
TS–1 (Tyazsolij sturmovik) – Az R–5-ön alapuló, nehéz fegyverzettel felszerelt csatarepülő változat. Helyenként 6 mm-es páncélzatot kapott. Grigorovics vezetésével építették meg. Csak három prototípus készült. Összesen 10 db 7,62 mm-es géppuskát építettek az alsó szárnyak alá, valamint egy 7,62 mm-es DP géppuskát a második pilótakabinhoz, a légi lövész számára.
TS–2 – A TS–1 módosított változata új, nagyobb fesztávolságú szárnyakkal. Fegyverzete 11 db 7,62 mm-es PV–1 géppuska volt. 10 db-t építettek.
SON (Sturmovik oszobogo naznacsenyija) – Szétszerelhető és behajtható szárnyakkal ellátott könnyű csatarepülőgép, amelyet repülőgép-hordozón történő üzemeltetésre szántak. A törzs alsó része a motor és a pilótafülkék alatt páncélzatot kapott. 30 db-t rendeltek, a repülőgép-hordozók építésének elvetését követően a programmal felhagytak, csak egy prototípus készült.

FŐBB ADATOK (R–5, 1930-ban gyártott első sorozat):

Hossz: 10,56 m
Fesztáv: 15,5 m
Szárnyfelület: 50,2 m²
Üres tömeg: 1969 kg
Felszálló tömeg: 3247 kg
Motor Típusa: 1x Mikulin M–17B V12-es folyadékhűtésű benzinmotor
Teljesítménye: 507 kW (680 Le)
Legnagyobb sebesség: 228 km/h
Leszálló sebesség: 104 km/h
Szárny felületi terhelése: 64,7 kg/m²
Hatótávolság: 800 km
Szolgálati csúcsmagasság: 6400 m

Vége!

Forrás: wikipedia