Az 1920-as évek második felére a lengyel fegyveres erőknek szüksége lett egy sokoldalúan alkalmazható futárrepülőgépre. Ennek az igénynek a kielégítésére született meg a PZL Ł.2-es repülőgép.

A PZL Ł.2 FEJLESZTÉSE:

1927-ben a lengyel védelmi minisztérium pályázatot írt ki egy futár- és megfigyelő repülőgép megépítésére. A tender legfontosabb eleme, hogy az új repülőgép képes legyen ideiglenes és tábori repülőterektől is üzemelni. A PZL gyárban Jerzy Sąbrowski és Franciszek Kott készített tervet a pályázatra. Az eredetileg PZL.2 típusjelű repülőgép egyike volt az első PZL-nél tervezett repülőgépeknek. A prototípus, amely később az SP-ADN lajstromjelet kapta, 1929 decemberében emelkedett először a levegőbe Bolesław Orlińsik pilótával a fedélzetén.

Az elkészült repülőgépet 1930 folyamán csapatpróbákon tesztelte a Lengyel Légierő. A mechanizált szárnyának köszönhetően sikerült rövid fel- és leszállási tulajdonságokat elérni, és könnyen kezelhető, jóindulatú gépnek bizonyult. Annak ellenére, hogy a szintén a futárgép pályázatára készített Lublin R–X és PWS–5t2 gépeknél jobb teljesítményt nyújtott, a minisztérium csak kis sorozatot rendelt a PZL termékéből, míg a Lublin R–X esetében annak továbbfejlesztéséről döntöttek, melynek eredményeként később megszületett a Lublin R–XII típus.

A légierő az eredetileg tervezett 30 db-os megrendelését később 25 db-ra csökkentette. A sorozatgyártású gépek, melyeket 1930-1931-ig építettek, a PZL Ł.2, vagy az Ł.2a típusjelzéseket kapták. A típusjelzésben az Ł betű a łącznikowy (magyarul: futár, melléknévi alak) szóra utal. A megépített repülőgépek gyártási száma 55.1-től 55.26-ig terjedt.

A PZL Ł.2 repülőgép prototípusát bemutatták az 1930-as brnói repülőnapon, majd miután a hátrafelé tüzelő géppuskával is felszerelték, még abban az évben, decemberben megrendezett párizsi repülőgép-kiállításon is bemutatkozott az új típus.

Az első, már sorozatgyártású Ł.2 példányát nagy hatótávolságú sportrepülőgéppé építették át 1931-ben, majd a gép az SP-AFA lajstromjelet kapta. Az átépített gép nagyméretű, 600 l-es üzemanyagtartályt kapott, amellyel elérte a 2000 km-es hatótávolságot. A sorozatgyártású gépektől eltérően a sportgép csillagmotorja köré “Townend”-gyűrűt szereltek.

Az Ł.2-es gépekre leadott rendelés redukálása miatt az eredetileg 30 példány megépítését tervező PZL-nél további öt repülőgép elkészítéséhez elegendő szerkezeti elemek és alkatrészek maradtak. Ezeknek az alkatrészeknek a hasznosítására a gyárban többféle terv is született. A PZL elkészítette az Ł.2-es haditengerészetnek szánt úszótalpas változatát, a PZL.9-et, de a gépet végül nem építették meg. Ugyancsak az Ł.2-es szerkezeti elemeinek felhasználásával tervezték a szintén úszótalpas haditengerészeti járőr- és vadászrepülőgép elkészítését is a PZL-nél. Az alsószárnyas konstrukciójú, PZL.15 jelzésű repülőgép szintén csak terv maradt, nem építették meg. A megmaradt Ł.2-alkatrészek egy részét végül a PZL.16 utasszállító repülőgép prototípus megépítésénél használták fel.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia