PZL P.7 VADÁSZREPÜLŐGÉP TÖRTÉNETE:

A PZL P.7 vadászrepülőgépet a PZL P.6 prototípus továbbfejlesztésével Zygmunt Puławski tervezte a lengyel légierő megrendelésére, az 1930-as évek elején.

A PZL P.7/I jelű első prototípusának “szűzfelszállására” 1930 októberében került sor Bolesław Orliński berepülőpilótával a kormány mögött. Elődjétől leginkább a beépített “Škoda–Bristol Jupiter VII F” csillagmotorban tért el. 1931 őszén a tesztpéldányt Ludomił Rayski tesztpilóta összetörte. Az addig szerzett tapasztalatok sokat segítettek a típus tökéletesítésében. Az első prototípus módosításával alakították ki a PZL P.7/II típusjelű második tesztpéldányt, amelynél több kisebb változtatást hajtottak végre. Módosítottak a törzs orr-részén, így az kedvezőbb aerodinamikai kialakítást kapott. Növelték a szárnyfelületét, a vezérsíkok pedig karcsúbbak lettek. Később ez a módosított változat került szériagyártásba 1932 közepén PZL P.7a típusjellel. 1933-ig összesen 149 db vadászgép hagyta el a gyár szerelőszalagját (az első prototípust is beleszámítva 150 db). Még ugyanabban az évben szolgálatba állították a Lengyel Légierőben, ahol az alig pár éves, de már elavultnak számító PWS–A és a PWS–10 vadászrepülőgépeket váltotta le. A PZL P.7a volt a lengyel légierő első teljesen saját fejlesztésű és gyártású fémépítésű vadászrepülőgépe. Hadrendbe állításakor világviszonylatban is az egyik legkorszerűbb vadászrepülőgépnek számított.

Megemlítendő, hogy Puławski a P.7 alapjait felhasználva tervezte meg a PZL P.8 prototípust, melybe a nagy törzsátmérőt igénylő és emiatt nagy légellenállást okozó csillagmotor helyett már egy soros motort épített. A P.8-cal 350 km/h-s csúcssebességet sikerült elérni. Sorozatgyártását PZL P.9 típusjellel tervezték, de Puławski 1931 márciusában bekövetkezett halála miatt ez a terv már nem valósulhatott meg.

A PZL P.7 a lengyel vadászrepülőgép-állomány gerincét képezte az 1930-as évek közepéig. Az új gépeket a lengyel légierő 1. és a 2. repülőezredének tizennégy vadászrepülő századánál állították szolgálatba. A lengyel haditengerészet 20 gép vásárlását tervezte, de az anyagi források hiánya miatt, erre nem kerülhetett sor.

1935-ben elkezdték a P.7a utódjának, az erősebb motorral felszerelt PZL P.11-nek a sorozatgyártását, amellyel elkezdték fokozatosan leváltani a régebbi vadászrepülőgépeket. A légierő tervei szerint a P.7a-t gyakorló repülőgépként használták volna tovább. Az 1939-es Lengyelország elleni német támadás idején a típus számos példánya szolgálatban állt még.

A PZL P.7 KIALAKÍTÁSA:

A PZL P.7a teljesen fémépítésű, felső szárnyas kialakítású vadászrepülőgép. A repülőgép szárnyai tört “sirály-szárnyak” (Puławski-szárny). A futóművének rugóit és lengéscsillapítóit a géptörzsbe építették, csökkentve ezáltal a légellenállást. A törzs első része rácsszerkezetű, duralból készült lemezborítással, a hátsó rész félhéj szerkezetű. A gép tüzelőanyag-tartályát a törzsben a motor mögött, a nyitott és egyszemélyes pilótafülke előtt helyezték el. Fegyverzete 2 db 7,7 mm-es (később 7,92 mm-esre átalakított) “Vickers E” géppuska volt, amelyek a törzs oldalán, a motor mögött kaptak helyet. Lőszer-javadalmazásuk egyenként 700 db-os volt. A repülőgépet 1 db kilenc hengeres “Škoda–Bristol Jupiter VII F” csillagmotor hajtotta, amely 390 kW-s (520 Le) maximális teljesítményt szolgáltatott.

FŐBB ADATAI:

Tömeg- és méretadatok:
Hossz: 6,98 m
Fesztáv: 10,57 m
Szárnyfelület: 17,90 m²
Üres tömeg: 1090 kg
Felszálló tömeg: 1476 kg

Motor:
Száma: 1 db
Típusa: Škoda–Bristol Jupiter VII F
Teljesítménye:
Legnagyobb teljesítmény: 390 kW (520 Le)
Normál üzemben: 360 kW (480 Le)

Repülési adatok:
Legnagyobb sebesség: 327 km/h (4000 m-en)
Leszálló sebesség: 104 km/h
Emelkedő képesség: 10,4 m/s
Hatósugár 600 km
Szolgálati csúcsmagasság: 8500 m
Felszállási úthossz: 215 m
Kigurulási úthossz: 150 m

Forrás: Wikipedia