Hazánkban talán kevesen ismerik jelen írásunk főszereplőjét, a II. világháború utáni lengyel repülőgépipar első, már teljesen önálló fejlesztésű gépét, a TS-8 “Bies”-t. A típust a lengyel légierő alkalmazta gyakorló és kiképző feladatokra 1957-től az 1970-es évekig.

A TS-8 tervezési munkálatai 1953-ban kezdődtek, Tadeusz Sołtyk vezetőmérnök irányítása alatt ( nevének kezdőbetűiből ered a TS típusjelzés ). A tervezés fő célja, a pilóta növendékek sugárhajtású repülőgéppel történő első repülést megelőző motoros alapképzés és gyakorlás, illetve a már korosodó Jak-11 és TS-9 Junak 3 géppark leváltása, pótlása.

A TS-8 első prototípusa 1955. július 23-án emelkedett először a levegőbe. 1957-ben ez a tesztpéldány Andrzej Ablamowicz berepülőpilótával a kormány mögött, kategóriájában három rekordot is felállított. A PZL gyár az új repülőgép második prototípusával debütált a nemzetközi piacon, az 1957-es párizsi repülőgép-kiállításon és vásáron.

A géppel szerzett kedvező tapasztalatok hatására, 1957-ben a varsói PZL–Okęcie vállalat legyártott a típusból egy 10 db-os elő-szériát TS–8 BI jelzéssel. Ennek javított, módosított változatából, a TS–8 BII-ből a WSK–Mielec 1958-tól 1960-ig 229 db-ot gyártott. Ezt követően még egy 10 db-os, javított avionikával ellátott sorozat készült TS–8 BIII típusjellel. A TS-8 repülőgép valamennyi változatából, beleértve a két tesztgépet is, mintegy 251 példány hagyta el a gyár szerelőszalagját.

A TS-8 “Bies” repülőgépeket az 1960-as évek második felétől, a TS–11 Iskra sugárhajtású gyakorló repülőgép megjelenésekor, kezdték kivonni aktív csapatszolgálatból. A légierőtől kivont gépek közül közel 100 db. a lengyel repülőklubokhoz került, ahol még az 1970-es évek végén is repültek vele. A típus egy-két példánya még ma is üzemképes állapotban van. 2 db-ot Indonéziának adtak el belőle. A repülőgépet a kiképző és gyakorló feladatokon túl műrepülésre és műrepülő-kiképzésre is használták, a gép alkalmas volt még a rossz látási viszonyok közötti műszeres repülés gyakorlására is.

A TS-8 “BIES” SZERKEZETI KIALAKÍTÁSA ÉS FŐBB JELLEMZŐI:

A repülőgép teljesen fémépítésű, hagyományos elrendezésű, alsószárnyas kialakítással készült. A törzs és a szárny félhéj szerkezetű, háromrészes. A pilótafülke kétszemélyes, elől a növendék, hátul az oktató foglal helyet. A pilótafülke magasan helyezkedik el, amely kedvező a jó kilátás biztosítása érdekében. A TS-8 repülőgépbe a Wiktor Narkewicz mérnök által tervezett és a WSK PZL–Kalisz vállalatnál gyártott héthengeres, 211 kW teljesítményű WN–3 léghűtéses csillagmotort szerelték. A repülőgép TS–8 BII változatáig kéttollú légcsavart alkalmaztak, de a TS–8 BIII jelzésű gépek már háromágú légcsavart kaptak. Futóműve hagyományos elrendezésű, hárompontos. Az egykerekes főfutók a szárnyba, a szintén egykerekes orrfutó a törzsbe húzható be. Csak és kizárólag a TS–8 BI sorozat rendelkezett fegyverzettel. Ezekbe a gépekbe egy 12,7 mm-es UBK géppuskát építettek, valamint a szárnyak alatt egy–egy bombazár kapott helyet.

A TS-8 FŐBB MŰSZAKI ADATAI:

Tömeg- és méretadatok:

Hossz: 8,55 m
Magasság: 3,0 m
Fesztáv: 10,5 m
Szárnyfelület: 19,10 m²
Üres tömeg: 1292 kg
Felszállótömeg: 1672 kg

Motor:

Száma: 1 db
Típusa: WN–3 héthengeres léghűtéses csillagmotor
Teljesítménye: 211 kW (283 Le)

Repülési adatok:

Legnagyobb sebesség: 310 km/h
Emelkedőképesség: 6 m/s
Hatótávolság 620 km
Szolgálati csúcsmagasság: 5900 m

Forrás: wikipedia