PZL.44 “Wicher” (Szél) lengyel utasszállító repülőgép fejlesztése:

Az 1930-as évek végén a lengyel Közlekedési Minisztérium kérésének eleget téve a lengyel Állami Repülőgépgyár (ma: PZL) hozzákezdet egy közepes méretű és hatótávolságú, két motoros utasszállító repülőgép tervezéséhez. A leendő gépet kifejezetten a lengyel nemzeti légitársaságnak (LOT) szánták.

Az új repülőgép fejlesztésével Wsiewołod Jakimiuk mérnököt bízták meg. Ő és szakember gárdája 1936-ban látott hozzá a “Wicher” tervezéséhez, melyhez a PZL.37 Łoś bombázó szolgáltatta a kiindulási alapot. A tervek szerint az első prototípusnak már 1937 szeptemberében kellett volna repülnie. Majdani sorozatgyártását 1938-tól tervezték, de az különböző okok miatt csúszott.

Az első és egyben utolsó prototípus csak 1938. március 20-án emelkedhetett először a levegőbe, Bolesław Orliński berepülőpilótával a fedélzetén a varsói Okęcie repülőteréről. A teljes berepülési programot a Repülő Műszaki Intézetben (ITL) még az év októberéig sikerült lebonyolítani. 1938 végén az SP-BPJ lajstromjelet kapott gépet átadták a LOT-nak üzemi próbákra, amelyek 1939 áprilisáig tartottak. A tesztrepülések alkalmával a gép csak belföldi járatokon üzemelt.

1939-ben a “Wicher” egyetlen tesztpéldányát Párizsba repülték, ahol a nemzetközi értékesítés reményében bemutatták azt, a szakmai- és nagyközönségnek is. A PZL gyár a tervezett kis széria miatt a gép árát a hasonló külföldi típusokénál magasabbra kalkulálta, ezért a LOT először négy darabra csökkentette az új gépre leadott rendelését 1940-es szállítási határidővel, majd 1939-ben ezt is visszamondta. A LOT még 1938-ban, érthető módon a PZL.44 “Wicher” tervezett árának alig több mint feléért vásárolt Lockheed L–14H Super Electra gépeket (10 db-ot).

A “Wicher” sorsa a II. világháború idején:

A németek lengyelországi hadjárata kezdetén, 1939. szeptember elején a repülőgépet Lwówba (ma: Lviv) menekítették, ahol rövid ideig az ottani repülőtéren, Skniłówban (ma: Szkniliv) állomásozott sérült futóművel. Később, a keleti lengyel területek eleste után a “Wicher” szovjet kézre került. Kijavítása után Moszkvába szállították, ahol repülési kísérleteknek vetették alá. Sajnos további sorsa ismeretlen.

A PZL.44 “Wicher” felépítése, műszaki jellemzői:

A PZL.44 “Wicher” teljesen fémépítésű, alsószárnyas kialakítású repülőgép, törzse félhéjszerkezetű, szárnya elliptikus. Hasonlít a PZL.37 szárnyára. Hagyományos hárompontos futóművel épűlt, a főfutókat a szárnyak motorgondoláiba lehetett behúzni. Személyzete négy fő (két pilóta, rádiós és fedélzeti mérnök), az utaskabinban 14 fő részére építettek be üléseket. Az utastér hossza 19 m, szélessége 1,7 m, magassága 1,85 m. Az utasok számára a törzs bal oldalán, hátul helyezték el az ajtót. A csomagtere a pilótafülke és az utaskabin között, valamint a gép farokrészében helyezkedett el. A repülőgépet két 736 kW (1000 LE) teljesítményű, kilenchengeres “Wright Cyclone” GR–1820 G2 csillagmotorral építették, amelyek “Hamilton Standard” típusú háromágú légcsavarokat hajtottak. A “Wicher” üzemanyagtartályainak kapacitása 2200 liter volt. Farokrésze a PZL.37-es bombázónál is már bevált és alkalmazott osztott vezérsíkkal készült.

A PZL.44 “Wicher” főbb adatai:

Tömeg- és méretadatok :
Fesztáv: 23,80 m
Hossz: 18,45 m
Szárnyfelület: m²
Magasság: 4,80 m
Üres tömeg: 5990 kg
Legnagyobb felszállótömeg: 9500 kg
Hasznos terhelés: 3510

Motorok :
Motor típusa: Wright Cyclone GR–1820 G2 kilenchengeres csillagmotor
Motorok száma: 2 db
Maximális teljesítmény: 736 kW (1000 LE)

Repülési adatok :
Gazdaságos utazósebesség: 316 km/h
Maximális sebesség: 374 km/h
Leszálló sebesség: 110 km/h
Emelkedőképesség: 6,1 m/s
Szárny felületi terhelése: 127 kg/m²

Forrás: Wikipedia