A TUPOLJEV Tu-107 FEJLESZTÉSE:

A Tu–107 a Szovjetunió első katonai célokra fejlesztett sugárhajtású szállító repülőgépe. Mindössze csak egy prototípusa készült, mivel a fejlesztési programot később törölték. A koncepció alapjául a Tu–104 utasszállító repülőgép szolgált.

A Tupoljev-tervezőiroda (OKB–156) 1956 márciusában kapta azt a megtisztelő feladatot a szovjet pártvezetéstől, hogy a Tu–104A utasszállítót felhasználva tervezzen meg egy katonai szállító repülőgépet. Mivel egy már gyártásban lévő gépet kellett áttervezni, ezért a Tu-107 prototípusa 1956–1957-ben már el is készült a kazányi 22. sz. Állami Repülőgépgyárban. Tulajdonképpen egy Omszkban készült, Tu–104A változatú sorozatgyártású példányt alakítottak át a katonai elvárásoknak megfelelően. A gyári berepüléseket 1958-ban végezték, majd ezt követően, 1959-ben a repülőgépet átadták a Szovjet Légierőnek csapatpróbákra.

A repülőgép azonban nem aratott osztatlan sikert a felhasználói körében, mert nem bizonyult optimális megoldásnak a deszant és katonai szállítási feladatokra. A gép tervezéséből adódóan zavaró az ejtőernyősök ugrásánál a szárnytőben elhelyezett hajtóművek okozta légörvény. Végül azután 1959-ben szovjet vezetők a szállítási és deszant célokra jobban megfelelő és alkalmasabb légcsavaros An–12 rendszeresítése mellett döntöttek, ezért a Tu–107 fejlesztési programját leállították. Az egyetlen elkészült gépet a deszant csapatok tovább használták, hosszabb ideig Rjazanyban állomásozott. A géphez több ejtőernyős világrekord kapcsolódik.

A TUPOLJEV Tu-107 FŐ JELLEMZŐI:

A repülőgép hasznos terhelése 10 t (különleges esetekben 15 t) lehetett. A teher be- és kirakodására a törzs szárny mögötti részén, alul leereszthető, rámpaként is szolgáló teherajtót alakítottak ki. A repülőgép 70 (szükséghelyzetben 90–100) fő felfegyverzett ejtőernyős katonát, vagy könnyű haditechnikai eszközöket (például ASZU–57 önjáró löveg, GAZ–63 és GAZ–69 terepjáró, D–1 és D–4 lövegek AT–L5 tüzérségi vontatóval együtt) szállíthatott. A tehertér nem volt hermetizálva, ezért a deszantos katonák szállítása oxigénmaszkban történt. A tehertér azonban fűthető volt, ehhez a hajtóműből vezettek el forró levegőt. Személyzete maximálisan nyolc fő volt.

Az elsődlegesen katonai alkalmazásokra szánt Tu-107-est a tervezők önvédelmi fegyverzettel látták el. A DK–7TSZ távvezérlésű fegyverrendszer két AM–23 gépágyúját, valamint a televíziós célzóberendezését és a radarját a farokrészben, a függőleges vezérsík alatt helyezték el. A repülőgépet felszerelték még Szirena–2 besugárzás-jelzővel és SZRZO–2 barát–ellenség jeladóval is.

A TUPOLJEV Tu-107 FŐBB ADATAI:

Személyzet: 5–8 fő
Hossz: 38,85 m
Fesztáv: 34.54 m
Magasság: 11,90 m
Szárnyfelület: 174,40 m²
Üres tömeg: 43 000 kg
Maximális felszállótömeg: 76 000 kg
Maximális hasznos terhelés: 10 000 kg teher, vagy 70 fő (szükséghelyzetben 15 000 kg teher, vagy 90–100 fő)
Hajtóművek száma: 2
Hajtóművek típusa: Mikulin RD–3M–500 gázturbinás sugárhajtómű
Hajtómű tolóereje egyenként: 93,2 kN
Utazósebesség: 775 km/h
Legnagyobb sebesség: 900 km/h
Utazómagasság: 11 200 m
Hatótávolság: 3020 km

Forrás: wikipedia