NANCHANG Q-5/A-5 FANTAN:

Az 1960-as évek elejére a Szovjetunió és Kína között olyannyira megromlott a “testvéri” viszony, hogy a szovjetek felfüggesztették a fegyverszállításokat. Mivel az ideológiai vitákat nem tudta a két kommunista állam elrendezni egymás között, ezért Kínának saját forrásokból kellett megoldania repülőcsapatainak ellátását, fejlesztését.

Kína már addig is épített orosz licenc alapján repülőgépeket, (MiG-15, MiG-17). A MiG-19 (J-6) volt az utolsó vadásztípus, amelyet 1958-tól, még szovjet jóváhagyással gyárthatott sorozatban Kína, ezért repülőgépipara számára nem jelentett gondot az orosz gépek másolása. A nagyhatalmi ambíciókat dédelgető ázsiai ország vezetése azonban nem elégedett meg csak a vadászgépek előállításával. A légierő vezetése hamar felismerte, hogy csapásmérő-képességre is szükség van, viszont az ehhez szükséges repülőgépeket az addigi szállítótól már nem tudták beszerezni. Jobb híján a legkorszerűbbnek számító MiG-19-est választották kiindulási alapnak, a leendő csapásmérőgépnek. Azért is erre a típusra esett a választás, mert a J-6 (MiG-19) teljes gyártási dokumentációja rendelkezésre állt, illetve a külföldi eladásokból elég pénz folyt be a fejlesztések és korszerűsítések megvalósításához.

A J-6 szériagyártásának megkezdése után nem sokkal, a kínaiak elkezdtek egy olyan fejlesztési programot, amelynek végcélja egy csapásmérő típus létrehozása volt, melyet a Q-5 (Q= Qiangjiji, azaz támadó-repülőgép) típusjelzéssel illettek. Az új repülőgépnek két fő feladatot irányoztak elő: az egyik a hagyományos támadó jellegű bevetések teljesítése , míg a másik a harcászati nukleáris csapásmérő-képesség jelentette.

A fent említett célok eléréséhez a J-6-ost jelentősen átkellet alakítani. Hogy ne növekedjen a repülőgép légellenállása, az orrába épített lokátort, és belső bombatárolót kapott. A továbbiakban a J-6 olyan mértékű átépítésen ment keresztül a fejlesztés során, hogy szinte már nem is hasonlított a kiindulási alapot nyújtó, eredeti MiG-19-re. A repülőgép orr-részén lévő levegő szívónyílást a radar miatt szétválasztották és a pilótafülke magasságában, a törzs két oldalán alakították ki.

A Q-5 Fantan prototípusának “szűzfelszállására” 1965. július 4-én került sor, Nanchangban. A sikeres teszteket  követően, meg is kezdték a repülőgép sorozatgyártását. Az elkészült vadászbombázókat a kínai szárazföldi és haditengerészeti légierő csapatainál állították hadrendbe.

Az első külföldi megrendelő Észak-Korea volt, amely az 1970-es évek végén a Q-5 Fantan mintegy 40 példányát rendszeresítette az A-5 export jelöléssel ellátott csapásmérő változatnak. Ezt követte 1983-ban a pakisztáni megrendelés. A közép-ázsiai ország első lépcsőben 52 példányt, majd még további 150 darab A-5C változatot szerzett be a kínai gyártótól.

A Q-5/A-5 programot 1990-ben állították le, a típus jó néhány alváltozatának elkészülte után.

A Q-5 FANTAN FŐBB ADATAI:

Műszaki adatok:
NATO-kód Fantan
Funkció Csapásmérő repülőgép
Gyártó Nanchang
Személyzet 1 fő
Első felszállás 1965. július 4.
Szolgálatba állítás 1970.
Gyártási darabszám 1000 db körül

Típusváltozatok A-5

Méretek:
Hossz 15,65 m
Fesztáv 9,68 m
Magasság 4,33 m
Szárnyfelület 27,95 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 6365 kg
Maximális felszállótömeg 11 830 kg

Hajtómű:
Hajtómű 2 db WP-6A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 2 29,42 kN
Utánégetővel: 2 36,78 kN

Repülési jellemzők:
Maximális sebesség 1,8 Mach
Hatósugár 600 km
Hatótávolság 2000 km
Legnagyobb repülési magasság 16 000 m
Emelkedőképesség 103 m/s
Szárny felületi terhelése 423,3 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány 0,63

Fegyverzet:
Beépített fegyverzet 2 db Type 23-2K gépágyú, 100-100 lőszerrel
Fegyverterhelés 2000 kg
Fegyverfelfüggesztő pontok száma 10
Nem irányított rakéták 57, 90, 130 mm
Levegő-levegő rakéták PL-2, PL-5, PL-7
Bombák 50, 150, 250, 500 kg
LJ-500, BL.755, BLU-107 Durandal

Forrás: Walter G. Scott: MiG vadászrepülők története
Vagabund kiadó