PZL-130 "Orlik"

FEJLESZTÉSÉNEK TÖRTÉNETE:

Az 1980-as évek elején a lengyel PZL vállalat hozzáfogott egy légcsavaros, kétszemélyes oktató repülőgép megalkotásához. A cég varsói tervezőintézetében, Andrzej Frydrychewicz vezető mérnököt és szakembergárdáját bízták meg az új légijármű tervezésével. A gép első tervei 1981-re készültek el, melyben a PZL-130 típusjelet és “Orlik” (jelentése: sas) nevet kapta.

Az első, még motor nélküli tesztpéldányt, csak a földi szilárdsági próbák elvégzéséhez építették. A második, már repülésre szánt prototípusba egy szovjet gyártmányú “Vegyenyejev M-14PM” léghűtéses csillagmotort szereltek, 246 kW teljesítménnyel. Az “Orlik” második tesztpéldányának szűzfelszállására 1984. október 12.-én került sor. Még ebben az évben levegőbe emelkedett a harmadik elkészült prototípus is. Innentől meglódult a gép tesztelése és fejlesztése. 1985-ben már négy géppel folytatódtak a kísérleti repülések.

Az “Orlik” fejlesztésének következő állomásaként, 1985-ben a negyedik legyártott gépet Kanadába vitték, ahol az addig használt csillagmotort felváltották egy “Pratt and Whitney Canada PT6A-15A” gázturbinával. Az átalakítások érintették az avionikát, szárnyat és az eredeti pneumatikus rendszert, hidraulikusra cserélték.

Az átalakított repülőgépnek a PZL-130T “Turbo Orlik” típusnevet adták, mellyel 1986. július 13.-án repültek először. 1987-ben egy tesztrepülés alkalmával a gép katasztrófát szenvedett és megsemmisült. A lengyel és kolumbiai berepülőpilóták a zuhanásban életüket vesztették. A súlyos repülési eseményt követően a PZL-130T “Turbo Orlik” programot felfüggesztették.

Mindeközben odahaza elkészült az ötödik és hatodik tesztpéldány is. Ezekbe az eredeti szovjet csillagmotor helyett, annak Lengyelországban továbbfejlesztett változatát szerelték, “PZL-Kalisz K8-AA” jelzéssel. A motorcserével egyidejűleg megnövelték a szárnyak fesztávolságát. A két gépet csapatpróbára, a Lengyel Néphadsereg, repülő alakulataihoz vezényelték.

A PZL gyár mérnökei, a kanadai katasztrófa ellenére, továbbra is kitartottak a gázturbinás változat mellett, ezért a hetedik megépített prototípushoz a cseh “Motorlet” (Walter) cég “M601E” jelzésű hajtóművét választották. Az új, már “Walter-hajtóművel” szerelt gép, a PZL-130TM típusjelölést kapta. 1991-ben ezt a repülőgépet is átadták csapatpróbákra. A hajtóműves változattal szerzet pozitív benyomások és tapasztalatok azt eredményezték, hogy a dugattyús-motorral szerelt, ötödik és hatodik tesztpéldányokat is átépítették légcsavaros gázturbinásra. 1992-ben a gyár visszaküldte őket tesztelésre a csapatokhoz.

A soron következő nyolcadik elkészült prototípusba, ismét a kanadai “Pratt and Whitney Canada” hajtóművét választották, mely immáron egy háromágú légcsavart forgatott. Ezenkívül még három tesztgépet építettek ezzel a hajtóművel, PZL-130T jelöléssel.

( Folytatjuk! )

Forrás: wikipedia