A Boeing repülőgépgyártó nagyvállalat a 2000-es évek elején a nagy-sebességű repülések tanulmányozására létrehozta az X–43A jelzést kapott kísérleti hiperszonikus repülőgépet. A légijármű tervezett repülési sebessége nagyobb, mint a hang sebességének 7-szerese (Mach 7, 8050 km/h), repülési magassága pedig 30 000 m (vagy még több). Ez a NASA (Amerikai Űrkutatási Hivatal) Hyper-X program része volt, belevonva a fejlesztésekbe például a Boeing, Microcraft vállalatokat, és az Alapvető Alkalmazott Tudományok Laboratóriumát (GASL).

A légijármű, egy pilóta nélküli repülőgép, 3,6 m hosszal. A fejlesztés költségei elérték a 250 millió amerikai dollárt. 2004. március 27-én az amerikai űrhivatalnak sikerült elindítania a járművet hiperszonikus sebességgel, három évvel egy hasonló teszt sikertelensége után. A teszt azt eredményezte, hogy a X–43A a leggyorsabb levegő-beszívásos repülőgép a világon (noha a rakéták gyorsabbak, de nem tudják a levegőből az égéshez szükséges oxigént felhasználni, azt magukkal kell hordozniuk).

A KÍSÉRLET:

A viszonylag kisméretű X–43A tesztgépet egy Pegasus gyorsítórakétára szerelték, amit Kalifornia déli területén egy átalakított B–52-es bombázóról indítottak. A tervezési folyamat végső célja az volt, hogy elérjék a szökési sebességet (40 320 km/h). A próbarepülés során a 15 méter hosszú gyorsítórakéta közel 6000 km/h sebességre gyorsította fel az X-43A-t, mielőtt az levált volna a hordozórakétáról és ezután már csak a saját, hidrogénnel üzemelő torlósugár-hajtóművét használta.

A NASA első, még 2001. június másodikán végrehajtott X–43A tesztje nem sikerült, mivel a B–52 hordozó leválasztása után 11 másodperccel a gyorsítórakétának vezérlési problémái akadtak. A második teszt során a Pegasus hordozórakéta normálisan begyújtott és felrepítette a tesztrepülőgépet 28,5 km magasságba. A leválasztás után a hajtómű légbeeresztője kinyílt, a hajtómű begyújtott, és a repülőgép tovább gyorsított. A tüzelőanyag 11 másodpercig áramlott a hajtóműbe, ez idő alatt a repülőgép megtett több mint 24 kilométert. Miután elérte a Mach 7-es sebességet, 6 percig siklórepülésben haladt, majd a Csendes-óceánba zuhant. Az X–43A így önállóan 10 percig repült.

A SEBESSÉGI REKORD:

A harmadik repülési tesztnél, 2004. november 16-án az indítás 13 157 méteres magasságból, egy módosított Pegasus rakéta segítségével történt, amit egy az erre a célra átalakított B–52B bombázóról indítottak. Leválás után az X–43A saját hajtóműjével repült tovább még körülbelül 10 másodpercig, ennek során Mach 9,6-et (körülbelül 12 144 km/h-t) ért el 33 223 m-es magasságban, ezzel új sebességi rekordot állított fel. Ezt követően – a terveknek megfelelően – Dél-Kalifornia közelében a Csendes-Óceánba zuhant.

EGYÉB SUGÁRHAJTÁSÚ TESZTREPÜLÉS:

A fent említett két teszt között, a Queenslandi Egyetem „HyShot” csapata végrehajtotta az első sikeres tesztrepülést a saját tervezésű sugárhajtású gépükkel, a mindössze 1,1 millió dolláros költségvetésből.

Forrás: wikipedia