A TUPOLJEV Tu-114 SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE:

A Tu–114-es alapvetően azonos a fejlesztés alapjául szolgáló Tu–95-ös géppel. A géptörzsben kialakított utastér miatt, az eredetileg bombázó repülőgép középszárnyas elrendezését meg kellett változtatni, ezért a Tu–114-es alsószárnyas kialakítású lett, szárnyának nyilazási szöge pedig 35°-os.

A Tu-114-es 6 m-es törzsátmérővel készült volna, de a kor technológiai szintje még nem tette lehetővé akkor az ilyen nagyméretű túlnyomásos géptörzs kialakítását, így csak 4,2 m-es lett a géptörzs átmérője. Az új repülőgép megkapta a Tu–95-nél is alkalmazott nagy teljesítményű Kuznyecov NK–12MV légcsavaros gázturbinákat az AV–60H koaxiális, ellenforgó kettős légcsavarokkal együtt. Az alacsonyabban elhelyezett szárny miatt viszont a földön a géptörzset magasabbra kellett helyezni, hogy a nagy átmérőjű légcsavarok ne érjenek a talajhoz. A Tu–114-nek, ezért jellegzetes, hosszúra nyúlt futószárai voltak.

A mérnökök nem sokat változtattak a már bevált konstrukción, így a navigációs és elektronikus berendezéseket teljes egészében a Tu–95-ből vették át. A légkondicionáló rendszert viszont át kellett méretezni a nagyobb utastér igényei miatt. A Tu-114-es fedélzete kétszintes, alul a csomagtér helyezkedett el, illetve a törzs első részében az alsó szinten a váltószemélyzet részére pihenőt alakítottak ki. A navigátor kabinját a törzs üvegezett orr-részében építették ki.

A Tu–114-es a Tu–95-höz hasonlóan a nagy teljesítményű hajtóművek és a nagy légcsavarok miatt a világ legzajosabb utasszállítója volt. Zajszintje elérte a 108–112 dB-t, és a légcsavaros hajtóművek miatt jelentős volt a vibráció is.

A TUPOLJEV Tu-114 FŐBB TÍPUSVÁLTOZATAI:

Tu-116:

A Tupoljev Tu–116 (más típusjelzéssel Tu–114D) a felsőszintű állami vezetés részére kialakított repülőgép változat. A szovjet kormány még 1955-ben adott utasítást két repülőgép megépítésére. Az eredeti elképzelések szerint a Tu–114-ből építették volna át, de a tesztrepülések során felmerült problémák miatt a program csúszott. A Tupoljev Tervezőiroda ezért úgy döntött, hogy a már gyártásban lévő Tu–95 bombázók közül alakítanak át kettőt erre a célra (egyet Nyikita Hruscsov főtitkár, egyet pedig Nyikolaj Bulganyin miniszterelnök részére).

A Tu–116-os így geometriai méreteiben, kialakításában teljesen azonos a Tu–95-tel, csupán a bombatér helyére, két utasteret építettek be. A pilótafülke mögötti kisebb méretű utaskabin töltötte be a szalon funkcióját. A törzs hátsó részében egy nagyobb utaskabint alakítottak ki a személyzet részére. A repülőgép beépített utaslépcsővel volt ellátva. A gépről eltávolították a fölöslegesnek ítélt és plusz tömeget jelentő önvédelmi fegyverzetet, megtartották viszont a Tu–95-ös RBP–4 felderítő rádiólokátorát. Belső rádióhálózat és belső csőposta is működött a pilóták és a szalon között. Vízre történő kényszerleszállás esetére, felfújható mentőcsónak és két mentőtutajt is helyeztek el a fedélzeten.

Az első átalakított géppel 1956 végén, a másodikkal 1957 elején folytak a berepülések. 1957 novemberében azonban a kormányzati feladatokra alkalmasabb Tu–114 berepülési programja is elkezdődött, így végül az elkészült két Tu–116-os repülőgépet nem használták magas rangú pártvezetők szállítására. Az elkészült repülőgépeket később átadták a légierőnek, és a Kijev melletti Uzin katonai repülőterén állomásoztak. Delegációk, katonai és polgári személyek szállítására használták őket az 1990-es évek elejéig. A Tu-116-os egyik példánya napjainkban Uljanovszk repüléstörténeti múzeumában van kiállítva, a másik gép Uzin katonai repülőterén, részben szétszerelt állapotban található meg.

(Folytatjuk!)

Forrás: wikipedia