ALKALMAZÁSA:

Az igaz ugyan, hogy nagyobb teljesítményű és jobb vadászrepülőgép volt, mint a PZL P.11, mégsem állította hadrendbe a Lengyel Légierő, mely inkább a korszerűbb, alsószárnyas PZL.50 Jastrząb vadászrepülőgépre várt. Mire kiderült és világossá vált, hogy a készülődő német invázióig a PZL.50 nem készül el, a lengyel légierő már a P.11 és P.24 típusok gyártását szorgalmazta volna. Lengyelország megszállásáig azonban egyetlen P.24 sem került a légierő csapataihoz. (tovább…)

A PZL P.24 VADÁSZREPÜLŐGÉP FEJLESZTÉSE:

A vadászrepülőgép a Zygmunt Puławski által megkezdett, felső, sirályszárnyas P-repülőgép-sorozat tagjaként, a PZL P.11 exportra szánt és annak továbbfejlesztett változata volt. A lengyel haderőben nem került rendszeresítésre.  (tovább…)

1944-ben az amerikai bombázók elözönlötték a német légteret, egyre fájóbb sebeket ejtve a Harmadik Birodalom büszkeségén, illetve a hadiipari termelésén. Utóbbi problémát orvosolandó, a német hadvezetés pályázatot írt ki egy nagy magasságban ténykedő bombázógyilkos vadászrepülőgép megalkotására.

(tovább…)

A dokumentumfilm III. része is tartogat érdekes “csemegéket” a repülés szerelmeseinek. A korai Kamov típusokon kívül láthatunk még: Mi-1, Mi-4, és Mi-6-os helikoptereket, munka közben. (tovább…)

La-150M

Tény, hogy a Lavocskin La–15 vadászgépet szerették a típussal repülő pilóták. Elsősorban a jó manőverező képessége és könnyű kezelhetősége miatt. A kabinját pedig már akkor túlnyomásosra tervezték, amikor ez még ritkaságnak számított. (tovább…)

Sajnos erről a típusról szinte lehetetlenség valamirevaló mozgófilmet találni…

(tovább…)

A Lavocskin La–15 (NATO-kódja: Fantail)

Az 1940-es évek végére a Szovjetunió felső vezetése is belátta, hogy a jövő, a sugárhajtású vadászrepülőgépeké. A La–15 az első, már sorozatban is gyártott szovjet vadászrepülőgépek közé tartozott. A Nagy-Britanniától kapott, majd lemásolt és a Szovjetunióban gyártott első gázturbinás sugárhajtóművek felhasználásával, illetve a “Málenykíj robot” keretében, német repülőmérnökök segítségével tervezték kialakítani az új vadászgépet. (tovább…)

A dokumentumfilm második része a helyből felszálló légijárművek, illetve a helikopterek fejlődését mutatja be, eddig talán még nem látott képsorokon keresztül. (tovább…)

Az Antonov An-14 többcélú repülőgép története: ( folytatás! )

Az 1960-as évek második felére megépítették a repülőgép jelentősen módosított gázturbinás változatát. Az új gép típusjele An–14M lett. A légijármű meghajtására a “GTD–550ASZ” légcsavaros gázturbinát építették be. Ugyan a nagy teljesítményű hajtóművel majdnem kétszeresére nőtt a legnagyobb sebesség, de ezzel egyidejűleg a gép sajnos veszített korábbi jó rövid fel- és leszállási tulajdonságaiból. (tovább…)

AZ ANTONOV AN-14 TÖRTÉNETE:  (Pcsolka: méhecske)

Az An–2 utódjának szánt korszerűbb repülőgép kifejlesztésének gondolata még 1951-ben merült fel. A kijevi Antonov-tervezőirodában (OKB–473) 1955-re elkészítették az új gép koncepcióját és előzetes vázlatait, majd 1956-ban hivatalos kormányzati megbízást is kapott a rövid felszállópályát igénylő, többcélú repülőgép kifejlesztésére. A tervezőmunkával Oleg Antonov helyettesét, Alekszandr Belolipeckij bízták meg. Az СССР-Л1958 lajstromjelű első prototípus először 1958. március 14-én emelkedett a levegőbe a szvjatosinói repülőtérről. (tovább…)