A Berlini légihíd egyik legjelentősebb típusa a C-47 Skytrain a talán kevésbé ismert C-53 Skytrooper vagy a britek elnevezésében a Dakota. De hívják bárhogy is a nevek valójában a DC-3-as „álnevei”. (tovább…)
Erre a feladatra nem nagyon állt rendelkezésre megfelelő teherbírású repülőgép. Volt a C-47-es szállítógépek tömege, aminek a teherbírása 3.5 tonna. Nyilvánvaló hogy ilyen kicsi teherbírású repülőgéppel nem lehetséges ezt megoldani, hiszen a napi több mint ezer landolás lebonyolíthatatlan feladat volt. Ennek ellenére mivel más akkor még nem volt ezért a C-47-esek elkezdtek szállítani. (tovább…)
Ma bombázókról lesz szó. De nem kétlábú kellemes teremtményekről, hanem repülőkről. Viszont az ejtő lőszer, merthogy a bomba neve hivatalosan ez sem hagyományos anyag volt. Hogy mi a cikk végére kiderül. (tovább…)
A Ferdinand von Zeppelin gróf életét bemutató írásunkhoz kapcsolódóan ajánlom szíves figyelmetekbe ezt a dokumentum rövidfilmet. (tovább…)
A gázturbinák megjelenése, komoly lökést adott a forgószárnyasok fejlesztéséhez. Így nem csoda, hogy olyan monstrumok is megjelenhettek mint a Mi-6, Mi-10 és Mi-12-es típusok. (tovább…)
A monumentális filmsorozat jelen epizódjában a tengerészeti repülés és ezzel párhuzamosan a hidroplán repülőgépek fejlődését követhetjük nyomon. (tovább…)
A császári japán flottának a második világháború alatt, szinte minden feladatkörre megvolt a megfelelő repülő eszköze. Jó példa erre a Kawanishi gyár H8K jelzést kapott repülőcsónakja. A típus alapvetően járőrszolgálatot teljesített a császári haditengerészetnél. A szövetségesektől az “Emily” kódnevet kapta. (tovább…)
A MÁVAG HÉJA GYÖKEREI:
Az olasz Caproni-Reggiane cég 1938-ban készítette el annak a repülőgépnek a prototípusát, mely érdekes módon, kísértetiesen emlékeztetett az amerikai Seversky P-35-re. A kiválóan manőverező Falco (sólyom) elnevezést kapott gépek többségét, svéd illetve magyar megrendelésre gyártották, de Olaszországban is hadrendbe állították, nemcsak elfogóvadász, hanem mint vadászbombázó, illetve repülőgép-hordozón állomásozó vadászgépként is. (tovább…)
Eddig nem látott felvételeken csodálhatjuk meg az ekranoplánok fejlődéstörténetét. (tovább…)
1964-ben azonban a NASA a vízre-szállás koncepciója mellett döntött, így mindhárom tervezet dugába dőlt. Rogallo szerkezetéről azonban tudomást szereztek a vízisízők, akik végül is sportcélra kezdték alkalmazni. Innen indult a sárkányrepülő sport.
Ezalatt Domina Jalbert Parafoil-ja is kezdett beérni, azonban a Rogallo-féle sárkány népszerűsége kezdte kiszorítani azt. A 70-es és a 80-as évek így leginkább a sárkányrepülés látványos térhódítását szemléltette. Azonban a Parafoil is megtalálta a számítását; forradalmasította az ejtőernyőzést, az irányítható, légcellás ernyő, magyarul a „paplanernyő” kialakulásával. A Ram Air Design segítségével a paplanernyősök már nem csak irányíthatták ejtőernyőiket, hanem az ernyőjük szárnyforma kialakítása miatt már vízszintes sebességgel is rendelkeztek.Ez magával vonta azt a tényt, hogy így már volt valamilyen /csekély/ siklószámuk is. (tovább…)