A Mi-8-as szállítóhelikopter históriája:

Magyarországon 1969-óta áll hadrendben az orosz Mil gyár Mi-8-as típusú közepes szállítóhelikoptere.
Kenyeres Dénes nyugállományú alezredes, repülés- és hadtörténész 2010. november végén jelenteti meg a sikeres Mi-8-as helikopterek katonai alkalmazásának történetét. Az 576 oldalas, kemény-borítású, A/5 méretű kötetben 632 fotó található.

A szerző kronológiai sorrendet követve dolgozta fel a Mi-8-as forgószárnyasok Kecskeméten, Szentkirályszabadján és Szolnokon történő állomásoztatás történetét. A műben olvasható az átképzések, díszszemlék, vízi-légi díszelgés, különféle hadgyakorlatok, árvízi bevetések, deszantfeladatok, valamint a komplett hajózó- és repülőműszaki állomány névsora és a repülőtechnika utóélete.

A szerző engedélyével idézünk néhány részletet a könyvből!

Élmények Mi-8-as helikopterrel

“…Kérésemre, Bencsik András nyugállományú alezredes megosztotta velem és az olvasókkal, a Mi-8-as típuson repülve, vele és barátaival megesett néhány negatív és pozitív élményét (élményüket)…”

Repülés alvó elsőhel. vezető mellett

Szabó Sándor hdgy. 1973. február elsejével, (de január elsejei hatállyal) került Szentkirályszabadjára a III. helikopter századhoz, másodhel. vezető beosztásba. Gyorsan elsajátította a beosztásbeli kötelmeit, s már májusban repülhetett hadműveleti feladatokat. Az első ilyen bevetése, Szolnokra való áttelepülés volt Füvesi “Bátyó” Tivadar őrgy.-al. A fiatal tiszt alaposan felkészült a feladatra. A felszállást követően, Balatonkenese fölött Füvesi a következő kérdéseket tette fel a buzgón navigáló Szabó hdgy.-nak:

– Figyelj csak bátyó! Tudsz te helikoptert vezetni?
– Persze. Tudok. – válaszolta Sanyi a meglepő kérdésre.
– És úgy is tudsz helikoptert vezetni, hogy közben navigálsz?
– Hát erre is megtanítottak az oroszok – mondta értetlenkedve Szabó hdgy.
– És úgy is tudsz, hogy közben rádiózol és tartod a kapcsolatot az irányítópontokkal?
– Igen! – válaszolta most már habozás nélkül, magabiztosan a másodpilóta.
– No, akkor vedd át a vezetést és csináld. Ja, és az indexemmel rádiózzál! – adta ki az utasítást a gépszemélyzet parancsnoka, miközben levette végtagjait a kormányszervekről.
Szabó Sándor hdgy. azt hitte, Füvesi őrgy. próbára akarja tenni, de kiderült, hogy szó sincs ilyenről, ugyanis “Bátyó” maga alá húzta lábait, az SZPU pultján letekerte a rádió hangerejét, a kezeit összekulcsolta a hasán és békés szundikálásba kezdett. A Tiszán átrepülve, Tószegnél a technikus jelezte neki a végállomásra érkezést, akkor hirtelen felriadt, átvette a helikopter vezetését, kapcsolatba lépett a szolnoki repülésvezetővel és annak rendje-módja szerint végrehajtotta a leszállást. Hazafelé ugyanezt megismételte.

Szabó Sanyi ezt az élményt megosztotta többször is az évfolyamtársaival, akik álmélkodva hallgatták a sztorinak is beillő élménybeszámolót…”

(Folytatjuk!)