Részletek, Kenyeres Dénes: A Mi-8-as szállítóhelikopter históriája című könyvéből:

Betegszállítás Mi-8-al

“…A következő történet szintén betegszállítás volt. 1974. szeptember 12-én Bencsik hdgy. önálló légtérrepülést gyakorolt Pécsely fölött, amikor parancsot kapott a repülésvezetőtől, hogy forduljon a Sümeg felé vezető irányra. Ugyanis Sümeg szélén egy mentő várakozik rá, egy súlyosan beteg őrnaggyal. Vegye a beteget a fedélzetre és szállítsa Budaörsre. Amikor mindez megtörtént, teljes sebességgel szállították az életveszélyes, hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő beteget a budaörsi repülőtérre. A személyzet örömmel nyugtázta, hogy a kiképzési repülés során még humanitárius feladatokat is végre tudnak hajtani, ha a parancs ezt követeli meg tőlük…”

Ijedség az éleslövészeten

“…A Szentkirályszabadján szolgáló Bencsik András hdgy. első nem-irányított rakétalövészetét a Bokros-pusztai lőtéren hajtotta végre Zubik Pál hdgy. másodpilótával. Zubik nagyszerűen navigált a légi-úton, pontosan rátaláltak a helyes irányra. Az első bejövetelnél azonosították a lőteret és egyéb fontosabb tereptárgyakat. A következő bejövetelnél megkapta az engedélyt az éles rakéta indítására. Minden paraméter jó volt: magasság 100 m, sebesség 200 km/ó. A szálkereszt közepét Bencsik ráhelyezte a lőtér közepén lévő legnagyobb céltárgy sziluettjére és ezer méternél rányomott a rakéta indítógombra.
Ami ezután történt, nagyon meglepte Bencsik hdgy.-ot. Ugyanis a rakéták olyan durranással és nem várt fülsüketítő sivítással indultak el az UB blokkokból, amire egyáltalán nem számított. Nekem pedig őszintén megvallotta, hogy meg is rettent a szokatlan és egyáltalán nem várt zajhatástól. A stressztől a gépet reflex-szerűen jóval a megengedett 30 fok fölé döntve fordult ki a harci irányból. Nem is figyelte, hogy hová csapódtak be a rakéták. Egyébként a rakéták célba értek. Értékelés: Jó. Zubik Pali rá is kérdezett:- Miért kellett ilyen vaddisznó módon kifordulni? Majd kiestem a gépből! – Miért-miért? Mert megijedtem! Először lőttem életemben, nem gondoltam, hogy ilyen nagy hangja van!…”

Deszantolás bonyolult időben, repülőesemény, veszélyes helyzet

“…1974 március 6-án, Szentkirályszabadján az I. hel. század, 3. hel. raja deszantolási feladatra kapott parancsot. A következő három napon végrehajtásra kerülő feladatra alaposan felkészültek a személyzetek. Az ekipázsok összetétele. rpk.: Wimmer György őrgy., másodhel. vez.: Nacsa Antal hdgy., balkisérője: Kavecz László hdgy., másodhel. vezető: Molnár István hdgy., jobbkisérője: Bencsik András hdgy., másodhel. vezető: Rálik Mihály hdgy., fedélzeti tech. pedig Szűcs Lajos szds. A deszantolási körletek: Wimmer őrgy.: Alcsutdoboz, Kavecz hdgy.: Tordas körzete, Bencsik hdgy.: Lovasberény D 3 km. A helikopterekbe 20-20 fő eje. deszantos katona szált be. A kötelék együtt szált fel Szolnokról 1974. március 7-én, majd Kápolnásnyéknél szétvált, s onnét minden személyzetnek önállóan kellett kirepülni a megadott deszantolási körzetbe.
A szétválás után a Mi-8-as helikopterek sűrű hóesésbe kerültek, ami bonyolult időjárási körülményeknek felel meg. Az addigi 2-3 km-es látás 200-300 m-re romlott. Erre a személyzetek nem voltak kiképezve. A szabályzat szerint azonnal vissza kellett volna fordulniuk. Nem ezt tették, hanem folytatták útjukat. 100 m-ről 15-20 m-re süllyedtek. A Bencsik személyzet a Nadap-Lovasberény műutat követte. Repülés közben, az utolsó pillanatban vették észre, hogy magasfeszültségű vezeték keresztezi útjukat. Bencsik hdgy. reflexszerűen hasra rántotta a botkormányt, így elkerülték az ütközést a vezetékkel.
Ezt követően Bencsik hdgy. gyors döntése alapján balfordulóval megkezdték a sebesség csökkentését a leszálláshoz. Egy tisztásra sikeresen leszálltak a hóesésben. A megadott céltól mintegy 250 m-re tették le a helikoptert. A deszantolás után ismét felemelkedett a gép, de ezúttal is hófelhőbe kerültek, viszont a biztonságos 600 m fölé emelkedve sikeresen hazarepültek a bonyolult idős kiképzéssel nem rendelkező személyzetek.
A Wimmer személyzet is hasonló időjárási körülmények közé került. Ő azonban vissza akart fordulni. Az anekdota szerint a felderítőszázad parancsnoka kirántotta eje. tőrét és a rajparancsnok nyakához nyomta. Kényszerítette, hogy folytassa a repülést a feladat végrehajtása érdekében. Végül is mindhárom személyzet a megadott körzetben deszantolt a bonyolult idő ellenére…”

Reméljük, hogy sikerült felkelteni az érdeklődéseteket a könyv iránt.