Annak ellenére, hogy a németek bombázónak építették az Ar-234-et, mégis felderítőként debütált 1944-ben. Miután a szövetségesek sorra szedték le a Harmadik Birodalom kémrepülőgépeit, megmutatkozott az igény egy olyan szerkezet iránt, ami repülési sebessége és repülési magassága miatt szinte elérhetetlen az ellenséges vadászok számára. Erre a feladatkörre a “Blitz” tökéletesen megfelelt, s mivel a Birodalom stratégái hiányában voltak a szövetséges katonai mozgásokat ábrázoló fotókból, ezért segítségül hívták a már repülőképes Arado prototípusokat.

Az első felderítő repülésre augusztus 2-án került sor, amikor is Erich Sommer 9200 méter magasságban és 740 kilométer/órás sebesség mellett kiváló minőségű fotókat készített az ellenséges csapatok állásairól. Ezt a bevetést még további tizenhárom sikeres akció követte, ami bebizonyította hogy az Arado sugárhajtóműves repülőgépe teljesen érinthetetlen a kor szellemében épült technikai
eszközök számára.

SZÉRIAGYÁRTÁSÚ- ÉS PROTOTÍPUSOK:

A szériagyártásra érett Ar-234 karcsú törzzsel és elegáns szárnyakkal épített konstrukció volt. A géptörzs mérete miatt a fegyverzetet csak külső függesztményként hordozhatta. A nagyobb hatótávolság elérése érdekében a típus külső tüzelőanyag-tartályokkal is felszerelhető volt, így a “Blitz” teljes tankolással akár 1600-2000 km megtételére is képes volt. (Az RLM eredeti kiírása minimum 2000 kilométerben határozta meg az elérni kívánt hatótávot, de az új hajtóművek fogyasztása ezt nem tette lehetővé.)

Az Arado Ar-234-nek a korai sugárhajtóműves konstrukciókhoz hasonlóan, tekintélyes fel- és leszállási úthosszra volt szüksége. A mérnökök azzal a megoldással próbáltak segíteni a felszállás meggyorsítása érdekében, hogy startrakétákkal látták el a repülőgépet. Ezeket a szárnyak külső részére, a hajtóműgondolák mellé szerelték. A “Walter 109-500” típusú rakéták 30 másodpercre elegendő hajtóanyaggal voltak feltöltve. Kiürülésük után a pilóta pirotechnikai eszközökkel távolíthatta el /lerobbanthatta/ azokat a gépről.

A repülőgép számos technológiai újdonságot vonultatott fel. A kabinját túlnyomásosra tervezték a nagy magasságban történő bevetésekre. A robotpilóta mellett, kifinomult bombacélzó berendezéssel látták el. Ezekre azért volt szükség, mert a nagy sebességgel és magasságban repülő “Blitz” egyidejű kormányzása és célra-tartása ezen berendezések nélkül, nehezen lett volna kivitelezhető.

Mivel a repülőgépet nem látták el katapult üléssel, a pilóta túlélési esélyei alacsonyak voltak. További gyenge pontot a Jumo 004B hajtómű szerény üzemideje (10-12 repült óra), illetve azok cseréje jelentette (főleg tábori körülmények között).

Folytatjuk!!!

Forrás: Kurt Rieder: A III. Birodalom csúcsragadozói.

Vagabund kiadó