A Berijev A–50 (NATO-kódja: Mainstay) egy szovjet gyártású légtérellenőrző repülőgép, melyet az 1970-es évek közepén terveztek. A típust a már szolgálatba állított Il–76 szállító-repülőgép alapján tervezték a hasonló feladatkörű, de korosodó és elavult Tu–126 gépek leváltására. Az első Berijev A–50 1978-ban szállt fel, majd 1984-től sorozatban gyártották és szerelték fel vele az erre szakosodott repülő-századokat. A típusnak 1992-ig összesen 40 példánya készült el.

AZ A-50 FEJLESZTÉSE:

Az A-50-et a Szovjet Légierő által meghatározott igények alapján fejlesztette ki a taganrogi TANTK Berijev tervezőiroda az Il–76 szállító-repülőgépből kiindulva, a már 1965 óta használatban levő Tu–126 légtérellenőrző repülőgépek leváltására.

A repülőgéphez a radart egy 9 méter átmérőjű, a törzs fölött elhelyezett, lencse alakú, forgó áramvonalas burkolatba építették be. Az NPO Vega cég által gyártott Vega-M radar hatósugara 400 km, de 230 km távolságig képes minden különösebb nehézség nélkül akár 50 célpontot egyidejűleg nyomon követni. A repülőgép elektronikai rendszereinek kifejlesztésében a Tyihomirov Intézet is részt vállalt. A gépek sorozatgyártása a Taskenti Repülőgépgyárban (TAPO) folyt.

A Szovjetunió felbomlása után az orosz katonai vezetés az A–50 folyamatos modernizálása mellett döntött, a jövendőbeli modernizált típusnak az A-50U kódot adva. Az új már modernizált változat első prototípusa 2008. szeptember 15-én emelkedett először levegőbe, de azóta is folyamatosan tesztelik. A várakozások szerint az új típus a mára már elavult, analóg elven működő radarrendszer helyett egy modern, digitális rendszert kap (ezt szintén az NPO Vega készíti). Ennek köszönhetően a rendszer gyorsabb adatfeldolgozást, erősebb jelérzékelést és fejlettebb célpont-felderítést tesz lehetővé a korábbihoz képest.

A Berijev A–50 egyidejűleg 10 vadászgépet képes irányítani. Legfeljebb 170 tonna tömeggel, légi utántöltés nélkül négy órát képes a levegőben maradni, maximum 900 km/h sebességgel haladva. A gép légi utántöltését Il–78-as tartálygépekkel végzik. A tapasztalatok alapján az A–50 légi utántöltése még nehezebb a szokásosnál, mivel a tanker által keltett turbulencia a törzs fölé szerelt radart elérve erős széllökéseket és rázkódást eredményez.

A BERIJEV A-50 VÁLTOZATAI:

– A–50M – Modernizált orosz változat.
– A–50U – Fejlesztés alatt levő változat.
– 676-os gyártmány
– 1076-os gyártmány – Speciális feladatok végrehajtására kifejlesztett változat.
– A–50I – Izraeli Phalcon radarral felszerelt, Kína számára fejlesztett változat, a fejlesztési projektet azonban az USA nyomására leállították.
– A–50-EI – Licenc alapján gyártott indiai változat.
– KJ–2000 – Módosított kínai változat.

A BERIJEV A-50 FŐBB ADATAI:

Személyzet: 15 fő
Hossz: 49.59m (152 ft 8 in)
Fesztáv: 50.50 m (165 ft 6 in)
Magasság: 14.76 m (48 ft 5 in)
Szárny felület: 300 m² (3,228 ft²)
Üres tömeg: 75,000 kg (165,347 lb)
Maximális felszálló súly: 170,000 kg (374,786 lb)
Hajtóművek: 4 × Aviadvigatel PS-90A sugárhajtómű, egyenként 157 kN (35,200 lbf) tolóerővel
Maximális sebesség: 900 km/h (559 mph)
Hatótáv: 6,400 km (3,977 mi)
Szolgálati csúcsmagasság: 12,000 m (39,371 ft)

Forrás: wikipedia