Több terv megvizsgálása után végül az egytörzsű 8 hajtóműves repülőgép tervei látszódtak reálisnak. A gép építésének elkezdését megelőzte a világ első légkondicionált hangárjának megépítése.

Az amerikai kormányzat 22 millió dollárt adott a tervre ehhez Hughes hozzátett 18 milliót. Ebből elkezdték az építését, de mivel az alumínium a háború alatt stratégiai anyagnak számított s ehhez a géphez irgalmatlan mennyiség kellett volna nyírfából építették. Ez nem sima fa volt, hanem egy epoxigyantával átitatott rétegelt lemez, amit nagy nyomáson kitűnően alakíthatóvá vált s így nagyobb elemeket is egyben tudtak kialakítani. Ezt ők Duramoldnak keresztelték el. (Ilyen technológia volt a németeknél is s annak egyenes ági leszármazottja a Trabant Duroplast karosszériaelemei is bár annak nem fa az alapanyaga.) Ez egyesek szerint jelentős probléma volt, hiszen ennek egységnyi súlya nehezebb, mint az alumínium. Ez ma nem lenne probléma legalábbis nem annyira, mint akkoriban.

Akkor a dugattyús repülőgépmotorok teljesítménye a végéhez közeledett s a számukat sem lehetett a végtelenségig növelni egyrészt a helyigényük és súlyuk másrészt a fogyasztásuk miatt. Hiszen a megfelelő hatótávolság eléréséhez egyensúlyt kell találni a fogyasztás illetve a betölthető üzemanyag között. Ezt a gépet nyolc darab Pratt & Whitney R-4360-4A Wasp Major egyenként 3000 lóerős motorok által hajtott négyágú 5.2 méter átmérőjű légcsavarok hajtották. Amúgy ezen motorok felépítése jól mutatja, hogy a dugattyús motorok további növekedése szinte lehetetlen. Ez a motor 28 hengeres volt 4(!) sorban. Egy motor súlya megközelítőleg 1.75 tonna. Szárazon!

 

 

A gép épült de a dolgok nem álltak jól. Henry mivel a repülő nem épült meg az általa kitűzött időre kilépett a tervezetből de Howard ragaszkodott hozzá. Mivel a háború vége után nem nézték jó szemmel a hatalmas költségekkel készülő s addigra feleslegesnek tűnő teherbírású és rendeltetésű gépet, ezért elkezdték támadni. Ennek oka leginkább hogy az európai hadszínterek megszűntek a Japánokra meg nem kellett. Ez odáig fajult hogy 1947-ben kongresszusi vizsgálóbizottság elé kellett állnia. Így addigra már komolyan be kellett bizonyítania hogy a gép amelynek megépítéséhez körömszakadtáig ragaszkodott igenis alkalmas a repülésre.

A gép nem vízparton épült ezért darabjaira szedve teherautókon levitték a Los Angelesi-öbölbe. Ott összerakták majd megkezdődött  a hírverés, hogy a gépet elkezdik kipróbálni. A gép megkapta a NX37602 lajstromot és 1947 november másodikán kishajók és riporterek százai jelenlétében megkezdték a ”gurulópróbákat”. A főpilóta maga a milliárdos főtervező Howard Hughes volt. Bár a tervben nagy-sebességű siklások szerepeltek a harmadik ilyen siklásnál 130 km/h-nál a fékszárnyakat tizenöt fokos felszállóállásba tette s elemelkedett a víztől. 20 méteres magasságban 1.6 kilométert repült majd a gázt levéve visszaereszkedett a vízre.

 

 

 

Műszaki (tervezett) adatai :

 

Személyzet: 3

Törzshossz: 218 ft 8 in (66.65 m)

Szárny fesztáv: 320 ft 11 in (97.54 m)

Magassága: 79 ft 4 in (24.18 m)

Törzs magassága: 30 ft (9.1 m)

Súlya teherrel: 400,000 lb (180,000 kg)

Motor: 8 × Pratt & Whitney R-4360 Wasp Major csillagmotor, 3,000 Le darabonként

Légcsavar: négyágú Hamilton Standard, motoronként egy

Légcsavar átmérője: 17 ft 2 in (5.23 m)

 

Tervezett adatai:

Utazósebesség: 250 mph (407.98 km/h)

Hatótáv: 3,000 mi (4,800 km)

Csúcsmagasság: 20,900 ft (6,370 m)

 

Forrás: Wikipedia, www.aeromagazin.hu archívuma és az interneten 2013 januárjában a google kereső által fellelt weboldalak.