Kína óriási lépésekkel pótolja lemaradását a piacgazdaság és ipar minden területén. A kínai felső-vezetés részéről kiemelt prioritást élveznek a komoly szellemi kapacitást igénylő ágazatok, (pl. űr,- repülőgép,- és hadiipar). A már negyedik generációsnak számító Chengdu J-10, egy szuperszonikus, könnyű vadászrepülőgép, melyet a 2000-es évek elejére fejlesztettek ki Kínában.
Miután a gyümölcsöző ipari és politikai együttműködés megromlott a Szovjetunióval, Kína kénytelen volt a korábbi első és második generációs orosz tervezésű repülőgépeket önállóan továbbfejleszteni. A viszonylag fejletlen kínai hadiipar ilyen vadászrepülőgép megalkotására egyedül nem valószínű, hogy képes volt, ezért találgatások láttak napvilágot, melyek szerint a repülőgép külső segítséggel született.
A CSENGDU J-10 VADÁSZREPÜLŐGÉP FEJLESZTÉSE:
A kínai vezetés 1986 januárjában indította el a “Project #10” elnevezésű programot, amelynek célja egy saját tervezésű és gyártású, negyedik generációs harci repülőgép megépítése volt. A fejlesztés részleteiről sajnos nagyon kevés információ került napvilágra. A kínai mérnökök sokat merítettek a szovjet gépek gyártási tapasztalataiból, illetve egy korai kínai harci repülőgép-tervezetből, a J–9-esből (amely egy 13,5 tonnás, 2,5 Mach sebességű, kacsa elrendezésű repülőgép volt, ez azonban a szélcsatorna-kísérleteken sem jutott túl). Egyes források szerint a fejlesztés során felhasználták az izraeli Lavi vadászrepülőgép terveit, valamint a pakisztáni F-16-osok tanulmányozása során szerzett tapasztalatokat. A Chengdu J-10-es hivatalosan 1998. március 23-án emelkedett először a levegőbe. A gyár főpilótájának vezetésével zajlottak a típus vezérlő- és elektronikai rendszereinek tesztjei, egészen 2003 decemberéig. A sikeresen lezárult berepülési program után elvégezték a légi utántöltési teszteket, illetve az első éleslövészeteket is. 2004. február 23-án szállították le az első sorozatban gyártott példányt a csapatoknak. Az intenzív csapatpróbáknak köszönhetően a kínai légierő, még ebben az évben bevethetőnek nyilvánította a J–10-est.
A CHENGDU J-10 SZERKEZETE:
A repülőgép tervezése során a kínai mérnökök a kacsaszárny-deltaszárny kombinációval ellátott törzset, egy nagy teljesítményű gázturbinás sugárhajtóművel kívánták meghajtani. A J–10-es arányai, a szárnytő kialakítása, valamint az alsó pótvezérsíkok elhelyezése kísérteties módon, szinte teljes egészében megegyezik az izraeli Laviéval. A függőleges vezérsík tövében, a hajtómű felett építették be a fékernyőt tároló konténert. A J–10-es sárkányszerkezetét 9 g-s túlterhelésű manőverek elviselésére méretezték. A repülőgépet egy négyszeres biztosítású digitális vezérlőrendszer tartja a levegőben, amely segíti a pilótát abban, hogy ne tudja veszélyesen túlterhelni azt. A vadászgép szárnyainak törővégein, meglepő módon nem helyeztek el rakétaindító síneket.
A J-10 SUGÁRHAJTÓMŰVE:
A kínaiaknak még napjainkban is komoly problémát jelent a megfelelő minőségű illetve teljesítményű sugárhajtómű előállítása, így kénytelenek orosz erőforrást használni a megfelelő tolóerő/tömeg arány biztosításához. A 125 kN csúcsteljesítményű “Szaturn/Ljuka AL-31FN” sugárhajtómű került a gépbe, annyi változtatással, hogy a segédberendezések alulra kerültek a könnyebb hozzáférhetőség és szerelhetőség érdekében. Jelenleg 300 darab “AL-31FN” erőforrás leszállítására van szerződése Kínának. Ebből az első százat még Oroszországban, a többit pedig Kínában, licenc megállapodás alapján építik majd meg.
Jelentős sikere a kínai hajtóműtervezőknek, hogy már rendelkeznek egy saját, az orosz hajtóműhöz hasonló, de tolóerővektoráló-rendszerrel felszerelt erőforrással, a “WS–10”-essel.
(Folytatjuk!)
Forrás: Wikipedia
No, mit szólsz hozzá?