Horten Ho-III

A Horten fivérek első csupaszárny repülőgépe a Ho-I volt, mely 1933 júliusában emelkedett a levegőbe először. 1934-ben a Ho-I-et benevezték a Rhön vitorlázó versenyre, ahol a legjobb hagyományos építésű siklógépekkel kellett versenyezniük. A repülőgép kitűnően helytállt a konzervatív építésű konstrukciókkal szemben, így a testvérek elnyerték a 600 birodalmi márkás fődíjat.

A Horten-féle vitorlázógépek roppant egyszerű kialakítású szerkezetek voltak. Általánosságban elmondható gépeikről, hogy hatalmas függőleges vezérsík nélküli szárnyakból és egy apró burkolt törzsből álltak, melyben a pilóta hason feküdt. A Horten-féle repülőgépek amellett, hogy szemre is tetszetősek voltak, rendelkeztek még egy nagy előnnyel: alacsony volt a légellenállásuk, így gyorsabban tudtak emelkedni. 1939-ben újabb jelentős sikert értek el a fivérek, amikor egyik tesztpilótájuk, Heiz Scheidhauer megnyerte az “Arany Teljesítmény Vitorlázódíjat” a 340 kilométeres versenyszámban a Ho-III típusú vitorlázógéppel.

Horten Ho-III

1943-ban Göring, a Luftwaffe vezetője és Légügyi miniszter, arra adott utasítást a III. Birodalom repülőgépgyártó cégeinek, hogy fejlesszenek ki egy olyan bombázót, mely képes 1000 km/órás sebességgel, 1000 kilométerre 1000 kg bombát eljuttatni. A kiírt pályázatra készült Ho-IX repülőgép modelljét alapos szélcsatorna-teszteknek vetették alá. 1944. nyarán a “Gothar Waggonfabrik” rendelést  kapott negyven darab Ho-IX legyártására, melyet később átneveztek Ho-229-re. A hajtóműproblémák miatt az új típus első repülésére csak 1945. február 2-án kerülhetett sor. A repülőgép egy nagy reményekre jogosító projekt volt, de túl későn kezdték el a fejlesztését, így a háború végéig már rendszerbe sem állhatott.

Horten Ho-229

A II. világháború befejezése után Walter megpróbált munkához jutni a szövetségeseknél, ezért felvette a kapcsolatot a bajorországi Wiesbadenben lévő amerikai légierő európai főhadiszállásával, hogy a “Gemkapocs-hadművelet” (agyelszívás) keretében az Egyesűlt Államokba juthasson, de erőfeszítései sajnos nem jártak sikerrel. Ezek után megszerzett egy mérnöki irodát Göttingenben, hogy továbbra is munkában maradhasson.

Minkét fivér szerfelett különös, úgyis mondhatnánk bogaras személyiség volt, különösen igaz ez Reimarra. Talán az igazi zseni is ő volt, tőle származtak az eredeti ötletek, gondolatok, míg Walter volt a mérnök a gyakorlatban, aki megrostálta öccse terveit, hogy mi kerülhet megvalósításra a grandiózus tervek közül. A személyiségijegyeik különbözősége miatt, folyamatos volt a civakodás és súrlódás a testvérek között.

Horten Ho-229

A II. világháború után a megszálló hatalmak megtiltottak mindenféle repülőgép-fejlesztést és -építést Németországban. Miután Reimar Horten szembesült a kedvezőtlen helyzettel, 1948. áprilisában úgy határozott, hogy elhagyja szülőföldjét és kivándorol Argentínába. Cordobában telepedett le, ahol lehetősége nyílt folytatni munkáját a repülőszárnyakon. Még számos ilyen kialakítású típust tervezett. Nem csak vitorlázógépekre futotta erejéből, hanem csupaszárny elfogóvadász és teherszállító repülőgépet is tervezett az argentínoknak. Bátyja, Walter, Németország nyugati felében maradt, ahol bekapcsolódott az új német légierő létrehozásába.

Forrás: Walter G. Scott: Forradalmi konstrukciók

Vagabund kiadó