A Fairey Fulmar vadászrepülőgép:
A Fairey Fulmar repülőgép prototípusa 1940. január 04.-én emelkedett először a levegőbe.
A TÍPUS FEJLESZTÉSE:
Fejlesztésének kezdete még 1937-re nyúlik vissza. A sikeres tesztrepüléseket követően, rövid időn belül, már 1940. júniusában hadrendbe állították ( Mk.I ) 250 darabos szériában. A következő változatot, ( Mk.II ) mintegy 350 darabot, már az 1300 Le teljesítményű Rolls-Royce Merlin-30-as motorokkal szerelték, mediterrán igénybevételekhez igazítva. Három hónapos csapatszolgálat után, a “Fleet Air Arm” sikeres bevetéseket teljesített és kedvező tapasztalatokat szerzett a Fulmar repülőgéppel. A pozitív jelentések alapján a Royal Air Force is rendszeresítette a típus, nyolc géppuskával szerelt változatát.
1942. közepére már 14 repülőszázad használta sikeresen, különböző feladatkörökben. Pályafutása alatt bevetették felderítő, kísérővadász, hajókonvoj-védővadász és éjszakai vadász repülésekben. A pilóták szerették nagy tűzereje, fordulékonysága, motorteljesítménye, és hatótávolsága miatt. Ugyanakkor hátrányaként emlegették viszonylag “alacsony” repülési sebességét, és terhelhetőségét, bár ez utóbbi hiányossága a repülőgép-hordozókon való alkalmazhatóság miatt beépített berendezések többletsúlyából adódott.
Hátrányai ellenére mégis komoly sikereket könyvelhetett el a Fulmar. Különösen igaz ez, az olaszok elleni harcokban. Bár 1943-tól a Supermarine Seafire repülőgépek kezdték kiszorítani a Fulmarokat az első vonalbeli csapatoktól, mégis a háború végéig, ha kis mennyiségben is, de szolgálatban maradt. Annak ellenére, hogy viszonylag kis példányszámban gyártották, a Fairey Fulmar fontos és értékes típusa volt a ” Fleet Air Arm “-nak az összes hadszíntéren.
Az Mk.I változat műszaki adatai:
No, mit szólsz hozzá?