Az 1940-es évek végére a volt Szovjetunióban komoly sikereket értek el a helikopterek fejlesztésében. Olyan kitűnő konstruktőrök nevét ismerhette meg a világ, mint: Mil, Kamov, és Jakovlev.

A Jakovlev Jak-24 helikopter: ( NATO kódja: horse )

Az 1948-ban elkészült három különböző forgószárnyas prototípus közül a szocialista hatalom a Mil által tervezett Mi-1 helikoptert ítélte sorozatgyártásra alkalmasnak. Bár az A. Sz. Jakovlev tervezte Jak-100 helikopter alul maradt a versenyben, ő és tervező csapata tovább dolgozhatott. A Mi-1 sikerén felbuzdulva komolyabb feladatot kaptak mérnökei. 1951-ben a Jakovlev tervezőirodában, Igor Alekszandrovics Erlih főkonstruktőr vezetésével hozzáláttak egy nagyobb méretű és teherbírású forgószárnyas tervezéséhez. A tervezéssel olyan jól haladtak, hogy 1952. elejére megépítették az első négy tesztpéldányt a tervezőiroda leningrádi kirendeltségében. Még ez év július 3.-án végrehajtották a helikopter “szűzfelszállását”. A Jak-24 építéséhez és kialakításához számos fődarabot felhasználtak a kortárs Mi-4 helikopterből, így például annak hajtóművét (motorját) és főreduktorát is. A tesztrepülések alatt, folyamatosan vibrációs problémákkal szembesültek a tervezők, ezért a típus berepülése évekig elhúzódott. Talán a különleges forgószárny kialakításának köszönhetően, vagy az adott kor technológiai színvonala nem tette lehetővé, hogy végleges megoldást találjanak a káros rezgések kiküszöbölésére. A típus problémáinak ellenére, 1954-ben mégis megindulhatott a Jak-24 sorozatgyártása. Még ebben az évben hadrendbe is állította a szovjet légierő. 1955-ben két repülési világcsúcsot is felállítottak a típussal. 2000 kg terheléssel 5082 méterre, 4000 kg teherrel pedig 2902 méteres magasságba emelkedett.

A Jak-24 helikopter első, korai változatait a katonai igényeknek megfelelően gyártották. Ez 30 felfegyverzett katona, vagy 18 hordágyon fekvő sebesült szállítására volt alkalmas. Beépítésre került egy 12,7 mm-es géppuska is. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően, később már 40 katonát, vagy 3 tonnának megfelelő terhet (például: 2 db. GAZ-69 terepjárót) szállíthatott. Ezt a teljesen fémből készült változatot, 1958-tól és Jak-24U jelzéssel vették gyártásba. Kis darabszámban a helikopternek épült polgári változata is Jak-24A jelzéssel 1960-tól, amit repülő daruként alkalmaztak. A fejlesztések sorában megemlítendő még, a 9 VIP személyes Jak-24K és a gázturbinával felszerelt Jak-24P, de ezek szériagyártására már nem került sor.

A típust elsősorban a Szovjetunió Hadserege alkalmazta, de a szolgálatból az 1960-as évek végére kiszorította a megbízhatóbb és strapabíróbb gázturbinás Mi-6 helikopter. A hadrendből kivont Jak-24-ek többségét később a népgazdaságban hasznosították repülő daruként. A legyártott Jak-24 helikopterek mennyiségéről, sajnos nem állnak pontos információk a rendelkezésünkre. A fellelhető források többsége 40 és 100 darab között valószínűsíti az 1954 és 1961 között zajlott sorozatgyártás alatt elkészült Jak-24 forgószárnyasok számát.

Szerkezeti felépítése, kialakítása:

A Jakovlev Jak-24 helikopter szokatlannak számított a két egymás mögött (tandem) elhelyezett forgószárnyas kialakításával. Mindkét négylapátos agyrendszert különálló motor hajtott. Az elöl lévő forgószárnyat hajtó motort a pilótafülke mögött, a hátsót hajtó motorját pedig magasan a törzs hátsó felébe építették be. A csak rajzasztalon létezett Jak-24P helikopterbe 2 darab 2700 lóerős gázturbinát terveztek beszerelni.

Műszaki adatai:

  • Törzs hossza: 21,3 m
  • Forgószárny átmérő: 21 m
  • Helikopter magassága: 6,5 m
  • Üres tömege: 10 607 kg
  • Maximális felszállótömege: 17 000 kg
  • Hajtómű (motor) típusa: 2 db. AS-82V
  • Teljesítménye: 1250 kW (1700 Le)
  • Maximális sebessége: 180 km/h
  • Maximális emelkedési magassága: 5500 m
  • Hatótávolsága: 430 km

Forrás: wikipedia