Már javában dúlt a “hidegháború”, amikor 1947 októberében először emelkedett levegőbe a Boeing repülőgépgyár XB-47-es bombázója. Az új repülőgép, 950 km/órás repülési sebességével és 12 000 méteres szolgálati csúcsmagasságával, jó néhány korabeli elfogóvadászt maga mögé utasított. Ezek a lenyűgöző paraméterek inspirálták a szovjet tervezőket, hogy az (X)B-47-es elfogására tervezzenek egy vadászrepülőgépet.

A MiG tervezőirodában az új elfogóvadász tervezéséhez az 1948. június 18-án hozott Légügyi Népbiztossági rendelet alapján kezdtek hozzá. Az I-320 jelzést kapott repülőgépből csak két tesztpéldány készült, amelyek  szinte csak a hajtóművek típusában különböztek egymástól.

Az I-320-as szárnyait 35 fokban nyilazták hátra a nagy sebességű repüléshez optimalizálva. A két fősre tervezett személyzetnek, (akik a megszokottól eltérően egymás mellett foglaltak helyet) túlnyomásos fülkét építettek. Az I-320 fegyverzetéhez három darab N-37-es jelzésű 37 mm-es beépített gépágyú tartozott. A géptörzsbe a szokásostól eltérő módon, egymás mögé építették be a két sugárhajtóművet. Az elülső a pilótafülke alatt kapott helyet, míg a másik a törzs hátsó felébe lett beépítve. A hajtóművek elhelyezése miatt, két gázelvezető csatornát kellett kialakítani. Érdekes megoldást választottak a hajtóművek levegő ellátására is. A törzs orr-részébe épített közös levegő-beömlőnyílást három elkülönített járatra osztották. Egy táplálta az elöl lévő, míg a másik kettő a hátsó gázturbinának juttatta el a működéséhez szükséges levegő mennyiséget.

A groteszk kinézetű fedélzeti lokátor, mely a “Tory-A” nevet kapta, a törzs orr-rész tetejére került. A MiG I-320 első tesztpéldánya “R-1” elnevezéssel 1949 áprilisára készült el, és még ebben a hónapban 16-án végrehajtotta első és sikeres felszállását A. I. Vernyikov és S. Amet-Khann berepülő-pilótákkal a fedélzetén. Az alapos gyári tesztrepülések 1950. január 18-ig folytatódtak. A tesztrepülések során a pilóták által szerzett tapasztalatokat kiértékelve, a szakemberek pozitív véleménnyel nyilatkoztak az új gépről.

Sajnos a MiG I-320-as típusnak minden jó tulajdonsága és képessége ellenére, egy nagyon fontos problémája mégis csak akadt, mégpedig, hogy 0,8 Mach repülési sebesség felett a gép erősen rázkódni kezdett. Más megoldás lévén a továbbiakban tilos volt átlépni ezt a sebességhatárt a repülőgéppel.

(Folytatjuk!)

Forrás: Walter G. Scott: MiG vadászrepülők története
Vagabund kiadó