Természetesen a sorozatgyártás alatt is folytatták a típus fejlesztését, tökéletesítését. A módosításoknak köszönhetően megoldást nyert a forgószárny állásszög és emelőerő szinkronizált működtetése. Elvégezték a forgószárny strukturális átalakítását, módosították a forgószárny bekötéseit, és megoldást találtak a forgószárnylapátok jégtelenítésére is. Kezdetben gondot okozott, hogy a sorozatban gyártott Mi-1 helikopterek motorjai, csak 150-200 órás javításközi üzemidővel rendelkeztek. Ez a csapatszolgálatban, folyamatos üzemeltetés mellett elégtelennek bizonyult.

Először, a helikopter szállító változatát vették gyártásba, Mi-1T típusjelzéssel. Később ennek fejlesztése alapján került megalkotásra a Mi-1A helikopter. Ez már számos vonatkozásban eltért az alap Mi-1-től. Ezek között a legjelentősebbek, hogy az AI-26V csillagmotor javításközi üzemidejét sikerült 600 órára emelni és a feltölthető sűrített levegő mennyiségét 23 literre növelték. A helikoptert elektromosan vezérelhető Trimm-mechanizmussal látták el. A forgószárnylapátok változó szelvénnyel, megerősítve és jelentősen megnövelt üzemidőtartalékkal készültek. Ezek a gépek már felszerelhetőek voltak egy 160 liter befogadására alkalmas tüzelőagyag póttartállyal is.

A típusnak készült kétkormányos oktató, mentő és mezőgazdasági változata. 1958-ban még vízi üzemeltetésre is átalakították bálnavadászok részére.

1955-ben a Mi-1 helikopter gyártásjogát és dokumentációját licencszerződés keretében a lengyel repülőgépipar is megkapta. A Mi-1A típus továbbfejlesztett változata Mi-1M jelzéssel került gyártásba. Ez a változat már teljesen fémépítésű forgószárnylapátokkal rendelkezett. A további változtatások eredménye a hidraulikus helikopter vezérlés és a megnövelt méretű kabinbelső. Az alaptípus mellett kis mennyiségben ugyan, de készült kétkormányos kiképző változata is, Mi-1MU jelzéssel.

A lengyelek a Mi-1 szériagyártását a PZL cég swidniki üzemében végezték. A gyártás évei során a típuson folyamatosan változtattak, fejlesztettek. Még 1963-ban is vezettek be újításokat. Lengyelországban az utolsó Mi-1 helikopter, 1965-ben hagyta el az üzem szerelőcsarnokát. Mintegy 1700 darab készült belöle.

A Magyar Néphadsereg és a Légirendészeti Parancsnokság is rendszeresítette a típust. Ez utóbbi, két példányát: R-031 és R-032 lajstromjellel.

Összegzésül a Mi-1 helikopterről elmondható, hogy korának egy meghatározó és sikeres típusa lett belőle, a volt szocialista országokban.

Forrás: Kenyeres Dénes: Könnyűhelikopterek ( Mi-1M, Ka-26 ) története a magyar haderőben 1961-1990