Az Antonov An-14 többcélú repülőgép története: ( folytatás! )

Az 1960-as évek második felére megépítették a repülőgép jelentősen módosított gázturbinás változatát. Az új gép típusjele An–14M lett. A légijármű meghajtására a “GTD–550ASZ” légcsavaros gázturbinát építették be. Ugyan a nagy teljesítményű hajtóművel majdnem kétszeresére nőtt a legnagyobb sebesség, de ezzel egyidejűleg a gép sajnos veszített korábbi jó rövid fel- és leszállási tulajdonságaiból.

A repülőgép sárkányszerkezetén, további szerkezeti módosításokat is végrehajtottak. Meghosszabbították és módosították a törzset. Az oldalára is került utasajtó, a futóműve pedig félig behúzható lett. Az An–14M 1968. április 30-án repült először, melyet később An–28 típusjelzéssel gyártottak, ( de ez már egy másik történet. )

AZ AN-14 ALKALMAZÁSA:

Az An-14-est eredetileg az An–2-est felváltó többcélú repülőgépnek szánták, de mégsem sikerült a sokkal robusztusabb kialakítású gép helyébe lépnie.

A típust elsősorban az Aeroflot alkalmazta, de néhány példányát a szovjet légierő is használta. A gépeket főleg a kiépített repülőtérrel nem rendelkező, szárazföldön nehezen megközelíthető régiókban használták. A volt Szovjetunió polgári légi-közlekedésben az 1980-as évek elejéig használták.

Az An-14-esekből külföldre is került néhány példány. A volt NDK-ban és Afganisztánban (1985-1991 között) katonai szállító repülőgépként használták. Szolgálatban állt még Bulgáriában és Guineában is. Napjainkban már csak néhány tucat An-14-es üzemel.

SZERKEZETI KIALAKÍTÁSA:

A típus teljesen fémépítésű, felső-szárnyas kialakítású. A jó rövid fel- és leszállási képesség érdekében nagy fesztávolságú, karcsú, egyenes szárnyakat kapott, melyek merevítettek. A merevítődúcokat a repülőgép törzséhez a főfutónál, a szárnyhoz a motorgondoláknál csatlakoztatták. A két darab “Ivcsenko AI-14RF” csillagmotorokat a szárnyakon kialakított motorgondolákba építették. A géptörzs hátsó részén alakították ki az ajtót. A személyzet és az utasok is ezen szállhatnak be a gépbe. Az ajtó kialakításánál ügyeltek az optimális deszant- és ejtőernyős ugrási feladatok végrehajthatóságára. A szárnyban elhelyezett tüzelőanyag-tartályok kapacitása 383 l. A tehertér 3,1 m, szélessége 1,53 m, magassága 1,6 m, 7–9 fő utas, vagy 600 kg teher elhelyezésére alkalmas. Személyzete egy vagy két fő. A gép futóműve tricikli elrendezésű, nem behúzható. Jó repülőtulajdonságokkal rendelkező, könnyen kezelhető és repülhető típus.

TÍPUSVÁLTOZATOK:

-An–14 – 240 LE-s motorokkal felszerelt prototípus, két darab épült belőle.
-An–14A – Erősebb, “Ivcsenko AI–14RF” motorokkal felszerelt harmadik prototípus, amely egyúttal a sorozatgyártású változat lett. Egy példányban készült.
-An–14A ( sorozatgyártású ) – A harmadik prototípus módosított változata, 1965–1970 között gyártották sorozatban.
-An–14B – V-elrendezésű, pillangó-vezérsíkokkal felszerelt változat. Csak terv maradt, nem építették meg.
-An–14V – “GTD–350” gázturbinával és négytollú légcsavarral ellátott változat. Csak terv maradt, nem készült el.
-An–14M – Modernizált, módosított szerkezetű, “GTD–550ASZ” légcsavaros gázturbinával felszerelt változat. 1968. április 30-án repült először. Az An–28 prototípusa.
-An–14S – Légpárnás futóművel ellátott kísérleti változat, 1983 elején repült először.

Az An-14A műszaki paraméterei:

Hossz: 11,36 m
Fesztáv: 21,99 m
Magasság: 4,63 m
Szárnyfelület: 39,72 m²
Utaskabin mérete: 3,1 m × 1,53 m × 1,6 m
Normál felszállótömeg: 3450 kg
Maximális felszállótömeg: 3630 kg
Üres tömeg: 2600 kg
Motor típusa: “Ivcsenko AI–14RF” kilenchengeres, léghűtéses csillagmotor
Teljesítmény: 2 × 224 kW ( 300 LE )

Gazdaságos utazósebesség: 175 km/h
Maximális sebesség: 222 km/h
Maximális hatótávolság: 680 km
Utazómagasság: 5000 m
Emelkedőképesség: 5,3 m/s
Szárny felületi terhelése: 87 kg/m²
Leszálló sebesség: 78 km/h
Felszállási úthossz: 100 m
Kigurulási úthossz: 100 m

Forrás: wikipedia